Szó ami szó, ha Magyarország erős akar lenni – márpedig nagyot kell merni álmodnunk, legalábbis a kormány propagandája szerint - , a sportban (is) eredményeket kell(ene) elérni. A legutóbbi olimpiai szereplés kétségkívül sikeres volt, ámde ez leginkább a sportolókon, nem pedig a stadionépítéshez hasonló kormányzati intézkedéseken múlott.

A kettő között ugyanis – amint az köztudott – nincs közvetlen összefüggés. Kiválóan példázza ezt a magyar futball elmúlt években elért számos „ eredménye” , a sportágba áramló számos fejlesztési pénztípus, köztük az elhíresült TAO-pénzek hatalmas mennyiségének ellenére.

Apropó, TAO-pénzek. Ki tudja miért, a kormánynak éppen az a mániája, hogy ezen összegeket a futballba áramoltató cégek részesülnek adókedvezményben ( konkrétan leírják az adójukból ). A kérdés ugyanakkor az, hogy ez az – egyébként önmagában véve kreatív és pozitív – ötlet miért nem a romokban heverő egészségügy, vagy éppenséggel az ezer sebből vérző közoktatás helyzetének javítása kapcsán jutott valakinek az eszébe a kormányzati berkeken belül?

A válasz adja magát: POLITIKA. Lássuk be, Magyarországon és a világon is az egyik, ha nem a legnépszerűbb sportág a futball. Ennek „fejlesztése” tehát sokkal jobban kommunikálható, mint a különböző szakpolitikai területek kérdései. Hiszen Magyarországon tízmillió focista van... Ki merne tehát komolyan fellépni az effajta intézkedésekkel szemben az ellenzék részéről? Nyilvánvalóan senki. Zseniális politikai lépés tehát a stadionfejlesztés a kormány részéről, hiszen szavazatokat senki – különösen az ellenzék – nem veszíthet.

S ha még ehhez az is társul, hogy a kivitelező cégek kapcsán sógor-koma-rokon-unokatestvér-haver „helyzetbe hozható”? Hogy adott esetben adott személyek adott mennyiségű extraprofitra tehetnek szert? Hát kérem, a NER már csak ilyen, így működik.

Akárcsak Kisvárdán. A sokszorosára drágult stadionépítés természetesen teljesen véletlenül egy korábbi NER-kormány miniszterének szűkebb pátriájában valósult meg.

Meg is lett az eredménye. Kisvárda futballcsapata feljutott a rendkívül magas szinten jegyzett NB I-be, ahol – mit tesz Isten – éppen egy másik NER-lovag, bizonyos M.L. felcsúti polgármester által támogatott Puskás Akadémia csapatával játszott döntetlent.

Hiába, ez a mai magyar futball diszkrét bája... Végre van színvonal. Mert mindegy, milyen is az egészségügy, vagy az oktatás helyzete. Van, akinek egy a lényeg: foci, foci, foci...