A magyar társadalmat leginkább foglalkoztató kérdéssé lépett elő tavaly az egészségügy helyzete, noha érdemi előrelépést, csúnya szóval reformot továbbra sem hajt végre az Orbán-kormány. Őszig folyamatosan napirenden volt az ágazatban dolgozók bérlemaradása más hazai értelmiségi szakmák elismertségéhez és a nemzetközi orvosi, szakdolgozói bérekhez képest. A szeptembertől életbe lépett béremeléseket a kormány és a vele tárgyaló szakszervezet is korszakos jelentőségűnek igyekezett beállítani, ám a bérmegállapodásban részes szakmai kamarák gyorsan megfogalmazták elvárásukat a bérrendezés folytatásáról is. A tárgyalásokból kirekesztett kisebb érdekvédelmi szervezetek eközben sorra világítottak rá az elfogadott előmeneteli rendszer visszásságaira.

Még véget sem értek az újévi köszöntések, amikor januári első közleményében az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egészségügyi államtitkársága máris azt hangsúlyozta, mennyire kiemelt terület a kabinet számára az egészségügy. Megismételték, hogy 2017-ben folytatódik az egészségügyi dolgozók béremelése, az ápolók bére 2019-re átlagosan 65 százalékkal, a szakorvosok és szakgyógyszerészek bére két év alatt 207 ezer forinttal emelkedik. Azt azonban egyetlen szóval sem említették, hogy a tavaly szeptemberi 26 és fél százalékos szakdolgozói béremelés mindössze másfél százalékkal magasabb a most januártól meghirdetett garantált bérminimum-emelés mértékénél. Ha a kormány komolyan venné magát és a szakképzett dolgozóknak a versenyszférában megajánlott emelés mértékét átvezetné a közalkalmazotti területre is, valójában ezzel a nevetséges másfél százalékkal kellene számolni a gyógyításban foglalkoztatott szakápolók béremelését.

Ha ezt lefordítjuk az egészségügyi szakdolgozói bértábla számaira azonnal kiderül, hogy a felsőfokúnak számító, de nem főiskolai vagy egyetemi végzettségű pályakezdők, vagy a 28-30 éve dolgozó, középiskolai végzettségű szakképzett ápolók bruttó bére tavaly szeptembertől megegyezik a januártól érvényes garantált bérminimum összegével. A tavaly nyári megállapodás értelmében az emelést idén novembertől 12 százalékos, majd 2018-ban és 19-ben újabb 8 százalékos emelések követik majd - mondani sem kell, a garantált bérminimum további emelése mellett. A minimálbér és a garantált bérminimum növekedésével gyakorlatilag minden munkahelyen együtt jár a magasabb végzettségű és régóta dolgozó szakemberek "leértékelése", illetve a bártáblák egyes fokozatainak összecsúszása.

Tagadhatatlan persze, hogy több mint 80 milliárd forinttal több jut az egészségügy béreire 2017-ben, mint tavaly, de azt sem kell különösen bizonygatni, hogy a béremelések messze elmaradnak a kívánatostól. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az egészségügyi államtitkár egyre gyakrabban hozza szóba: több kompetenciát kell adni a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakápolóknak, így csökkentve az orvosi terheket. A kicsivel több pénz tehát sokkal több munkával járhat, hiszen Ónodi-Szűcs Zoltán azt is elismerte egy decemberi egészségügyi konferencián, hogy kevés a szakdolgozó az ágazatban, és a képzésben részesülők száma is kevesebb, mint az OECD-átlag.

A bérmegállapodás tavaly nyári elfogadásakor az 5.12 Szakszervezet a Tiszta Egészségügyért elnöke arra emlékeztetett, hogy a program 2019-re ígéri a V4 országok egészségügyi béreihez történő felzárkózást, de nem számol azzal, hogy közben a környező országok is előbbre lépnek. A legfelháborítóbbnak Kiss László mégis azt tartotta, hogy a műszaki és gazdasági dolgozók - csakúgy, mint 9 éve mindig - most is kimaradtak a megállapodásból. A kérdés azóta sem oldódott meg, bár állítólag erről a csoportról külön tárgyal a humántárca az érdekvédőkkel.

Az orvosbérekben a szakdolgozói béremelésnél nagyobb léptékű javulást sikerült elérni, de a 107 ezer forintos tavaly szeptemberi emelés után idén novembertől beígért újabb bruttó 100 ezer forint is csak arra lesz elegendő, hogy a bérekben kifejezett társadalmi elismertség ranglétráján kicsivel előbbre kerüljenek. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke a szervezet évértékelőjében azt hangsúlyozta, az értelmiségi átlagkereset két-két és félszeresét kellene alapbérben megkapni a magyar orvosoknak ahhoz, hogy elérjék a társadalmi jövedelmi rangsor első három helyének valamelyikét, ahogyan az megszokott a világ fejlett országaiban.

Valójában azonban a kétszeri emelés ellenére még mindig nem érik el a visegrádi négyek szintjét, de még a közvetlenül előttünk álló Szlovákia átlagos minimum szakorvosi bérét sem, ami jelenleg 1900 euró. A MOK elnöke szerint a megállapodásban rögzített szakorvosi és szakgyógyszerészi béremeléseket 2020-ig érvényes további javulásnak kell követni ahhoz, hogy az utóbbi években külföldre távozott szakorvosok elgondolkodjanak a hazatérésen. Márpedig a jelenleg főként Nyugat-Európában dolgozó orvosgeneráció óriási hiányt teremtett a magyarországi ellátásban, különösen pedig a szakemberképzésben. Éger úgy látja, az idős orvosok fáradtak, kiégtek, így ma nincsenek iskolateremtő egészségügyi műhelyek az országban, s ez érződik a munka gyengülő minőségén is.

Szerző: Gulyás Erika / nepszava.hu