A Gyurcsány tulajdonnév olyan személyt jelöl, aki szinte automatikusan összerendezi az úgynevezett Fidesz-tábort. Ez az egyetlen mérhető politikai „teljesítménye”, vagyis minden másodperc, amit a közéleti arénában tölt, Orbán Viktor hatalmi céljait segíti.

Ő, azaz a Gyurcsány márkanév tulajdonosa persze nincs rosszban magával; túlmozgásos, elérzékenyül saját lényétől, és a közvélemény heveny megvetését roppant igazságtalannak tartja. Pedig a nép egyszerűen csak bölcs.

Rossz hírt kell közölnünk: noha Gulyás Márton mozgalmár-aktivistának volt néhány jó hete a médiában, ő és a többi emberjogi „gulyásmarci” politikai értelemben egyenértékű Gyurcsánnyal.

Nem kell helyeselni a kormány menekültellenes propagandáját, ám aki a déli határzár létjogosultságát is vitatja – mint Gulyás –, az a 2014 utáni Orbán-kormány legsikerültebb művét kezdi ki.

A kerítés, bármily szomorú látvány, egy valóságos problémára adott valóságos, mi több: hatékony válasz. Ha valami miatt gyűlölni lehet a modern politikát, az éppen az, hogy „valóságkezelés” helyett nem (vagy alig) létező problémákat akar teátrálisan megoldani.

Többnyire a Fidesz is így működik, volna hát mit lelepleznie a „gulyásmarciknak”. Ők mégis inkább nekiesnek a kerítésnek, amely valóban szerethetetlen, de jóval több, mint egy szokványos, a pillanat uralását szolgáló politikai termék.

És mindeközben ugyanezek a mozgalmár-aktivisták festéklufikat dobálnak középületekre, majd arányos választási rendszert követelnek a kormánytól, amely – a parlamenti erőviszonyok miatt – ma éppen annyira reális, mint, hogy Gyurcsányt királlyá koronázzák a Duna jegén.

Rezümé: az az ellenzéki alakulat, amely erőt lát a „gulyásmarcikban”, illetve integrálni próbálja őket, bukásra van ítélve. És az az ellenzéki formáció, amely nem teszi nyilvánvalóvá, hogy hatalomra kerülvén meghagyja a határkerítést, szintén a vesztébe rohan.

Többet nem segítünk.

valasz.hu