Délután négykor váltom a kollégámat, tartoztam neki két órával... belépek a kórházba, fekete a folyosó.....Uram Isten mennyien vannak...köszönök, majd utat török a sérültek között, az öltöző felé igyekszem, hallok egy halk hangot, " ismerem a nővérkét , aranyos", mosolygok, jól kezdődik a műszak.

Gyorsan öltözöm, gondolataim már azon járnak, vajon miért a nagy tömeg?

Belépek a rendelőben, kollégám fáradtan rám mosolyog, gyorsan elmondja mi történt ma, aztán elköszön. Érkeznek a leletek , csukló törés, gipszelek, vállcsont törés, kötözök, kopognak, mentő érkezik, autóbaleset, véresek, összevarjuk, bekötözöm, könyöktörés gipszelek, biciklis sérült, összevarjuk, még egy mentő idős bácsi, vérvétel, ekg, futok a laborba, visszafelé látom újabb mentő, már hét óra, futok a laborba, fáradok....a lépcsőházban gyorsan nyomok egy sms-t kedves ismerősömnek, hogy" ezt látná Viktor "...visszaérek, újabb két véres sérült hoppá, az egyik komoly....hosszan dolgozunk, műtétre készítem elő....orvosom aki reggel óta szolgál már nem tudja megfogalmazni amit mondani akar, nevetünk, én értem, tudom ....éjjel 11fáj a hátam, elszívnék egy cigit, de még 3an kint várnak...kettő ebből gipszet kap, úgy érzem nem bírom tovább, beengedem az anyukát a nagyfiúhoz amíg gipszelek, azt mondja..." nővérke maga itt a lélek"....erőt kapok, ellátom a másik kettőt, fél kettő...elszívnék egy cigit...kilépek, a kollégám a belről viccesen kérdezi... Ildi elveszítettünk? (ez nálunk azt jelenti...végelgyengülés) Nem...tíz perc és összeszedem magam...csend van szívom a cigit, közben jár az agyam, káros az egészségemre, baj lehet, infarktus, tüdőrák...tudom, mélyen leszívom a füstöt....valami kell, tudom, hogy nem szabadna, kicsit szégyellem magam, magam előtt...valami kell...nem bírom tovább, 34 éve teszem a dolgom, ha még egyszer kezdeném ugyan ezt tenném, arra gondolok, meg sem kottyant ez húsz éve...most fáradt vagyok...még 6 év a nyugdíjig (ha így marad)....mi lesz pár év múlva? Nehéz felkelni a padról, de fut a rendelő, fertőtlenítek, szennyes ,szemét ki...három óra, rend és csend van, indulok, hogy a túloldalra, hogy köszönjek a kollégáknak, de jön a mentő, fejsebes bácsi...összevarrjuk, vizsgálatra küldjük, közben érkezik az újabb, beleesett az üvegbe, összevarjuk, fertőtlenítek rendet teszek....nem bírom tovább...de mindjárt itt a váltóm....megszámolom a műszereket, szellőztetek....leváltanak....a buszállomás felé sétálok, nehéz a léptem és a bevásárlószatyrom , buszra várni kell, álmos vagyok, arra gondolok, mindjárt jövök vissza, most három éjszakás műszakot viszek...a buszon nézek ki az ablakon, köd van, nézem a tájat amit nap mint nap, ..ismerem...megérkezek, lepakolom a szatyrot, fáradt vagyok, felteszem a kávét, megetetem a macskákat..leülök, szívom a cigarettát, tudom nem szabadna, de kell valami....elalszom...álmodok....belépek egy csodaszép kórházba, kollégák tucatja, akik már elköszöntek jönnek felém, sok-sok nővér és orvos sürgölődik a betegek körül....mosolyognak...kis nővérek állnak körülöttem hófehér vasalt ruhában...és én csak mesélek, mesélek..., hogy miről? Hát arról, hogy ez a legszebb hivatás, ezt kell csinálni..gyógyítani, ha úgy érzed nem bírod tovább? Álmodj! És talán egyszer valóra válik.....

Jó egészséget barátaim.....