Ezt a szégyent nem hagyhatjuk magunkon száradni! Sürgősen lépnünk kell, hogy aztán, miként a spártaiak, elmondhassuk: „Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!” Zrínyi Miklós is megírta: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.” Akkor pedig gyűjtenünk kell a miniszterelnöknek, egy szerény, de nem megalázó összeggel mindenki hozzájárulhat.

Nem tűrhetjük, hogy nekünk legyen a világon a legszegényebb kormányfőnk. Még Afrika legkisebb országa, Gambia is elhúzott mellettünk. Pedig annyi lakosa sincs, mint Budapestnek, lopni pedig leginkább azoktól lehet, akik e célból a határon belül elérhetőek. Egy ország első embere mégsem járhat át a szomszédba lopkodni, rosszul venné ki magát. Most, hogy Gambia elnöke megbukott, 500 millió dollárt vett magához a központi bankból, és imigyen kiürítve az államkasszát, olajra lépett. Épp csak még a 12 luxusautóját viszi magával, de az személyes használati tárgy, olyan, mint egy fogkefe. Ha ez a kis ország ilyen szépen ki tudta stafírozni a vezetőjét, mégiscsak szégyen, hogy a mienk hozzá képest ennyire csóró legyen, mint a vagyonnyilatkozata mutatja.

Pedig a gambiai Yahya Jammeh semmivel sem volt okosabb magyar kollégájánál. Akár a mi kormányfőnk is mondhatta volna, amit ő: „Nem áldozom fel a stabilitást az úgynevezett demokrácia oltárán!” Politikai ellenfeleit ítélet nélkül csukatta le és kínoztatta meg, azt ígérte, hogy maga fejezi le a melegeket, valamint csodatevőként imáival gyógyítja az AIDS-t. Amikor meglepetésére most nem választották újra, azonnal érvénytelenítette az egészet. Átütő érve volt: „Hát úgy nézek én ki, mint egy vesztes?” Ami nem sokkal rosszabb, mint „a haza nem lehet ellenzékben”.

Ki mondhatná, hogy a végül távozásra kényszerített elnök különb a mi miniszterelnökünknél? Pedig ő 500 millió dollárt markolt fel a bankból (a bankvezér ott is rugalmasan értelmezte a közpénz jelleget), a mi kormányunk feje viszont - leírni is restellem- tavaly óta szegényebb lett! Ingatlanvagyona is csökkent, és a pénzmegtakarítása is. Össz-vissz 742 000 forintja van. Meg is hatódtam, mennyire vigyázott a pontosságra, még a 2000 forintot sem hagyta le, pedig ha holnap vesz a TESCO-ban kenyeret, tejet, parizert, krumplit, meg egy üveg sört, már huss, volt 2000, nincs 2000.

742 000 forint persze nem kis pénz, például, ha egyszer munka nélkül lesz, (jó, csak úgy mondom), 22 500 álláskeresési támogatást kaphat, ebből majdnem 33 hónapra futná. Persze ilyen hosszan nem jár, de szerintem ezen nem kellene kukacoskodnunk. A statisztika szerint minden magyar állampolgárnak 2,1 milliós átlagos megtakarítása van. Más kérdés, hogy az enyimet valószínűleg Mészáros Lőrinc kezeli, mert nálam nincs, de nem baj, nála úgyis jobban fial. Ám az mégiscsak borzasztó, hogy egy kormányfőnek harmadannyi pénze legyen, mint egy átlagembernek. Nem hiszem, hogy van még egy ilyen ország! Vagy még egy ilyen miniszterelnök.

Tóta W. Árpád hívta fel rá a figyelmet, hogy így Svájcba sem tud majd annyit utazni, sem a repülő, sem a vonat nem két fillér. Pedig azt mondják,oda szívesen jár, azután is, hogy nem tanul már ott senkije. Pár vádaskodó firkász (már amíg volt lapjuk) arra célzott, hogy talán valamelyik bankot látogatja, az ottani nagykövetünket, akit minden külügyi előélet nélkül, a nyugdíjkorhatáron túl neveztek ki, a házi bankárjának titulálták. Ez persze rágalom, hiszen azóta megtudtuk, hogy legutóbb például egy székely gyerekkórus svájci hangversenyét ment ki meghallgatni. Igaz, ők felléptek már Pesten is, de arra biztos nem kapott jegyet.

Csak azt nem értem, miért nem segítik anyagilag egy kicsit a rokonai. Nem szép tőlük, hiszen az Orbán-családot a leggazdagabb magyar családok közé szokták sorolni. Példát vehetnének más kormánytagokról. Szijjártó 79 milliós családi kölcsönből építtette meg a villáját, de ez semmi ahhoz képest, ahogy ez a szegény Rogán el van adósodva. Szerintem ő lesz az egyik első, aki a KDNP által javasolt magáncsőd intézményét igénybe veszi. Egyre lejjebb süllyed az adósság mocsarában, a banki hitelét a vagyonnyilatkozata szerint baráti kölcsönökből próbálja törlesztgetni, mégis 45 millióra rúg az összes tartozása. Ha van benne becsület, a baráti kölcsönökbe beszáll a pasaparki szomszéd is, ő egy kicsit jobban áll, most, hogy a Rogán-féle minisztériumtól ismét több-százmilliós megbízást kapott. „Azért vannak a jóbarátok…”-szólt a régi sláger is. Ezzel együtt nyomasztó lehet ez a rengeteg adósság. Nagymamám, aki az odaveszett békekölcsöne óta utálta a kölcsönügyleteket, mondana néhány szót a takaróról és a nyújtózkodásról, és amilyen régimódi volt, még a helikopterezést is pazarlásnak tartaná.

De mindenkin nem segíthetünk. Legalább a miniszterelnököt húzzuk ki a csávából! Gyűjtött már ez az ország sokfajta nyomorúság kárvallottjainak, ha van szívünk, most neki kezdünk gyűjteni. Nem nekem jutott eszembe, a Fcebookon is van felhívás: „mégsem hagyhatjuk, hogy az, aki oly sok embert milliárdokhoz juttatott hozzá, koldusbotra jusson”. Pláne, hogy a vagyonnyilatkozatban nincs is külön rovat a koldusbotnak.

Szerző: Lendvai Ildikó, volt országgyűlési képviselő

Forrás: nepszava.hu

CIVILHETES szerkesztő: K. Toók László