Amit eddig Kína tettekkel mutatott, most legújabb fehér könyvében írásban is rögzítette.

Legújabb védelmi dokumentuma kimondja: a Dél-kínai-tengeren található Spratly-szigetek saját fennhatósága alá tartoznak. Tengeri biztonságát márpedig minden áron biztosítja. A nagyhatalom ambiciózus törekvése a csendes-óceáni régióban az eddiginél feszültebb helyzetet eredményezhet. Persze ennek sokan nem örülnek - írja az mno.

A jelenkor globális politikájának egyik fontos erőtere a Távol-Kelet, ahol konfliktusokat okoz a nagyhatalmi versengés (USA–Kína) és a csendes-óceáni térség államainak (pl.: Japán, Vietnam, Malajzia) ambiciózus hozzáállása. Erre a kiélezett és komplex viszonyrendszerre világít rá a Kínai Népköztársaság 2015. május 26-án publikált fehér könyve. A dokumentumból – amely az ország védelempolitikai irányelveit rögzíti – kiolvasható: az ország számára a legfontosabb állampolgárainak, területének biztosítása és vizeinek védelme. Az 1998 óta kétévente „újragondolt” biztonságpolitikai eszmefuttatás legutolsó, 2013-ban kiadott változata még korántsem olyan határozott, mint az idei. Az akkori, nyolcvanhat oldalas „önmeghatározás” puhább megfogalmazást és szemléletmódot tükröz:

• rögzíti Peking tengeri hatalmi ambícióit;
• egyetlen államot nevez meg problémaforrásnak, ez pedig Japán, főleg a Szenkaku-szigetek hovatartozása körül kialakult probléma miatt;
• az Amerikai Egyesült Államokról csak említés szintjén ír, mint olyan országról, amelynek változik a térségben betöltött szerepe;
• megnevezés nélkül utal a régióban tapasztalható szövetségi kapcsolatok (USA–Japán) és helyi katonai jelenlét fejlesztésére;
• kihagyják a nukleáris fegyverekre vonatkozó „no-firts use” deklarációt, amely szerint az ország kizárja a nukleáris fegyverek alkalmazását;
• őrzi még Teng Hsziao-ping, a huszadik század egyik legjelentősebb kínai politikusának stratégiáját, akinek hitvallása szerint országa úgy juthat egyről a kettőre (értsd: úgy lehet a világ meghatározó hatalma), ha biztosítja a belső rendet, elrejti potenciális erejét és a „kivárás” taktikáját alkalmazza.

Ezzel szemben az idén májusban kiadott, Kína katonai stratégiája címet viselő dokumentum nyíltabb és határozottabb hangnemet üt meg. Az írás nem vizionál világméretű háborút, azonban felhívja a figyelmet a globálisan megjelenő új veszélyekre – utalva többek közt az etnikai és vallási okokból kirobbanó regionális konfliktusokra. Hogy milyen újdonságokat tartalmaz, miben tér el az új kiadás a „régitől”?

• Határozottan utal az Amerikai Egyesült Államok és Japán térségbeli törekvéseire, amelyek közvetlenül érintik Kínát és annak biztonságát;
• elveti a hagyományos kontinentális szemléletet, és nagy figyelemmel fordul a világtengerek felé, ami az ország békéjének záloga;
• sajátjának nevezi Dél-kínai-tengeren található Spratly-szigeteket;
• legfontosabb feladataként tengeri védelmének biztosítását emeli ki;
• megjelenik a „kínai álom” megvalósítása, melyhez szorosan hozzárendeli a katonai képesség fejlesztését;
• nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az ország történelmi jelentőségű időszak küszöbén áll;
• pótolja a 2013-ban elmulasztott kötelességet, és a dokumentum megerősíti a „no-firts use” elvet, azaz a nukleáris fegyverek alkalmazásának tilalmát.

Vaj van a fül a mögött

Mint láthatjuk, Kína védelempolitikájának új kulcseleme a Dél-kínai-tengeren található és sajátjaként deklarált Spratly-szigetek védelme. Az egyes földrajzi területek hovatartozásáról szóló vita azonban nem új keletű, a csendes-óceáni szféra érintett államai között (Kína, Vietnam, Fülöp-szigetek, Malajzia, Tajvan) már a hetvenes-nyolcvanas évek óta tart a harc:

• Kína 1974-ben erővel szerzett érvényt követeléseinek a Paracel-szigeteknél, a harcokban pedig több mint 50 vietnami katonát öltek meg;
• 1988-ban ezúttal a Spratly-szigeteknél csapott össze a két ország, Vietnam akkor 74 tengerészét veszítette el;
• 2014-ben akkor törtek ki Kína-ellenes zavargások, amikor egy kínai olajfúró tornyot állítottak fel olyan vizeken, melyeket Vietnam magának követelt.

A halálos áldozatokkal járó harcok mellett kartográfiai párbaj is folyik. Az érintett országok közül leginkább Kína és Vietnam hivatkozik történelmi dokumentumaira és állítja saját igazát. A Külgazdasági és Külügyi Intézetben a távol-keleti nagyhatalom tengeri kihívásairól tartott előadásán, a Kínai Nemzetvédelmi Egyetem Védelmi Tanulmányok Akadémiájának tagja, Guangmei Xing hangsúlyozta: az országa 1948 februárjában olyan hivatalos térképet közölt, ami jelöli, hogy a Dél-kínai-tengeren található szigetek a fennhatóságuk alá tartoznak. Hozzátette: már a Csing-dinasztia idején készültek olyan korabeli feljegyzések, amik szintén igazolják jogos igényeiket. Mint kiemelte, azóta vált jelentős kérdéssé a szigetek hovatartozása, amióta a hetvenes években kimutatták a jelentős olajlelőhelyeket a régióban, előtte – mint fogalmazott – senkit nem érdekelt a szigetek sorsa.

Persze Vietnamnak is vannak érvei: a szigeteket a XVII. század óta sajátjuknak tekintik, és erről állítólag „papírjuk” is van. A Fülöp-szigetek pedig többek között a földrajzi közelsége miatt követeli magának a Spratly-szigetek egy részét.

Egy érv, mint száz, a távol-keleti nagyhatalom eddig is védte érdekeit, de az ország haditengerészete az utóbbi években olyan nagyságrendű fejlődésen ment keresztül (a védelmi költségvetés például 1989 és 2012 között a kilencszeresére ugrott – a szerk.), amivel mára jelentős katonai potenciált tud felmutatni a vitatott régióban – mondta az MNO-nak Háda Béla, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központjának munkatársa. Ráadásul megvan a továbbiakhoz szükséges anyagi fedezet is – tette hozzá a szakember. Mint Háda rámutatott, az ország 2015-ös védelmi stratégiája az eddig leírtaktól eltérő hangnemet üt meg: az írás egyértelműsíti azt, ami korábban „csak” a közbeszéd tárgya volt. Az ország eddigi szárazföldi stratégiáját átértékelte és vigyázó szemeit a tengerre veti. A fehér könyv készítői ennél is tovább mentek: a tengeri uralom megerősítésétől tették függővé a „kínai álom” (azaz az ország nagyhatalommá válásának) megvalósulását.

De miért is fontos a Spartly-szigetek hovatartozásának kérdése? Ennek több oka van:

• a tengeri kereskedelmi útvonalak minél hosszabb szakasza feletti uralom;
• a kontinentális talapzat alatt rejtőző jelentős kőolaj- és földgázlelőhelyek felszínre hozatalának joga;
• a halászati jog kérdése, amely az ázsiai országok szemében kiemelkedő jelentőséggel bír;
• Kína szárazföldi területétől távol, külső támaszpontokat hozhat létre, elősegítve tengeri hatalmi ambícióit.

Tény, a kérdéses szigetek legnagyobb hányada vietnami ellenőrzés alatt áll – mondta Háda, aki hozzátette, Kína az érdekeltségéhez tartozó néhány szárazulatot építkezés útján szigetté fejleszti, így betonozza be az egyelőre még marginálisnak tűnő pozícióját.

Kína a szigetek feltöltésével próbál minél jobb katonai helyzetbe kerülni a Dél-kínai-tengeren
Fotó: Eyepress News / Europress/AFP

Jószomszédi iszony

Minden érintett törekszik arra, hogy párbeszéd útján rendezze a konfliktust, ám a szakértő nem látja komoly esélyét annak, hogy pusztán tárgyalásokkal a jelenlegitől eltérő állapot alakulna ki. A mostani helyzetben – mint mondta – a területi status quo alapján fennmaradhat egy feszült, de nem háborús állapot. Egy biztos: senki sem készül engedni pozícióijából. Ugyan nem közvetlen a Spratly-szigetek miatt, de Japánt kifejezetten zavarja Kína tengeri ambíciója. A szigetország ugyanis az energiabiztonságához szükséges kőolaj majd teljes egészét a Dél-kínai-tengeren keresztül importálja. Márpedig, ha Kína regionális szinten uralma alá vonja a II. világháború óta szabad folyosót, az komolyan veszélyeztetné a japán gazdaságot.

Épp e fenyegetettség miatt kívánja új kontextusba helyezni országának védelempolitikáját Abe Sinzó, az ország miniszterelnöke. Ennek sikerességét azonban két fontos tényező nehezíti: egyrészt a felkelő nap országának társadalma elutasítja a katonai erőszakot, főleg akkor, ha az komoly kiadással jár. (Érdekesség, hogy Japán GDP-jének alig egy százalékát fordítja katonai kiadásra, ám ez az összeg így is a világ egyik legnagyobb hadi költségvetését jelenti – a szerk.) Másrészt sok múlik az Amerikai Egyesült Államokon. Azon az országon, mely egyelőre nem érdekelt a Kínával való élesebb konfrontációban. Az USA diplomáciai úton támogatja Kína nagyhatalmi szerepvállalását a nemzetközi biztonság érdekében, ám a csendes-óceáni régióban zajló pozícióépítése a szakértő szerint a feltartóztatás eszköztárát teremti meg.

mno.hu (Címlap: Egy fülöp-szigeteki katona járőrözik a Thitu szigeten, mely a Spratly-szigetekhez tartozik. Az ország a jelentős kínai nyomás miatt védi fennhatóságát // Fotó: RITCHIE B. TONGO / Europress/AFP)