Világossá kell tenni, hogy egy következő kormánynak ki kell vizsgálnia minden jogsértést.

Nem folytatható az a gyakorlat, amely szerint a politikusok esküt szeghetnek, hazudhatnak, olyan bűncselekményeket követhetnek el, amelyek kivizsgálása evidens lenne, ha nem politikusokról lenne szó, majd miután tönkretettek egy országot, számonkérés nélkül visszamehetnek az üzleti életbe, a legjobb módban élők közé.

E gyakorlat megváltoztatása igényel majd némi jogászmunkát. Az elmúlt években történtek számonkérése, ha rajtuk (a Fideszen – szerk.) múlik, nem marad el. (Orbán Viktor, 2009. március vége)

Ha az emberek úgy döntenek, hogy meg kell keresni a felelősöket, akkor megtesszük. A jövőért felelősséget viselő politikusok nem tehetik meg, hogy ebben a kérdésben nem öntenek tiszta vizet a pohárba. A hivatali visszaéléseket az utolsó szögig föl kell tárni, az azt elkövetőket meg kell nevezni és a magyar jog szerint járó büntetéseket pedig ki kell szabni. Ezt nem tudjuk megspórolni.

Ha nem lesz felelősségre vonás, akkor senki sem fog hinni az ország vezetőinek. Helyre kell állítanunk a tiszteletet. Ezt csak úgy lehet, ha az ország vezetői kimutatják a tiszteletüket az emberek iránt. Akkor fogják csak az emberek ezt viszonozni. A hivatali visszaélések felgöngyölítése a tisztelet megteremtésének az előfeltétele. 

Ki kell állni az emberek elé és meg kell mondani, hogy itt van ez a néhány ember, ők tehetnek arról, hogy talicskával tolták ki az önök pénzét.

Lezáratlan ügyeket nem vihetünk magunkkal a jövőbe, ezeket ki kell vizsgálni, és ami jár, azt ki kell szabni. (Orbán Viktor, 2009. szeptember)

Saját kulccsal, a riasztót hatástalanítva vittek el több százmilliót a letelepedési kötvényes cégtől, igazán jelentéktelen fejleménynek tűnhet, hogy a nagyfene választási ígéretektől kettőig nem látó Fidesz és külön Orbán Viktor 2010-es kampányának egyik fő kérdéséből – az elszámoltatási szemfényvesztéséből – nagyjából semmi nem lett.

Ennek eklatáns példája, hogy a kollektív memória rövidségének jótékony homályába burkolózva ezúttal két olyan ügyben szűnt meg szép csendben a nyomozás, amely éppen pontosan a szocialisták elszámoltatását célozta volna.

Ha én most fideszes rajongó lennék, minimum dühbe gurulnék, és azt érezném, bizony engem nagyon csúnyán átvertek. Már csak azért is, mert az elmúlt nyolc év után lassan nyolc évvel a mindenkori elszámoltatás politikai kommunikációs blöff maradt, a nyilvánosságnak szánt cirkusz és iszapbirkózás, amelynek hátterében a fideszes ügyészség politikai megrendelésre indít/nem indít, avagy szüntet meg eredménytelenül eljárásokat.

Konkretizáljunk, hogy az is értse, aki nem akarja (via Magyar Nemzet):

• A sanghaji világkiállítás gyanús kifizetései ügyében indult nyomozást 7 év kőkemény vizsgálódás után szüntették meg: nem találtak bűncselekményre utaló bizonyítékokat. Az ügyben egy magánszemély, majd a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) tett feljelentést a vélelmezett túl- és fiktív számlázások miatt. A részvételre először a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány összesen 3,2 milliárd forintot költött: 140 millió ment el csak tanácsadásra (többek között Medgyessy és Gyurcsány korábbi tanácsadójának is jutott), az előzetes tervekhez képest csak fele akkora lett a kiállítási pavilon, a gyanú szerint előre lefutott közbeszerzésen nyerte meg az építést egy olyan cég, amely meg sem felelt a kiírási feltételeknek, de a Kehi olyan pofátlanságokat is feltárt, hogy a 800-850 forintos izzókat 13 ezer forintért szerezték be.
• Szintén hét év után szüntették meg a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával indított nyomozást a VII. kerületi ingatlaneladásokkal kapcsolatban is, amelyeknek ügyében Vattamány Zsolt, jelenlegi erzsébetvárosi polgármester – akkor még fideszes frakcióvezető – tett feljelentést 2010-ben. Állítása szerint több százmilliós kár érte a kerületet három darab ingatlan eladása, illetve apportálása miatt. Hét év alatt egyetlen gyanúsítottat sem hallgattak ki, a Központi Nyomozó Főügyészség döntése ellen senki nem élt panasszal.

Akkor most gondolkodjunk, Béláim a politikai ördögűzésben, a bálványimádásban, és használjuk ehhez – jobb híján – a kognitív disszonanciától szétcsúszott agyunkat! Mely esetek foroghatnak fenn itt, ha nem arról van szó, hogy a mindig minden messziről ordító korrupciós ügyet elsikáló Polt-féle fideszes leányvállalatnak 7 évébe telt kideríteni, hogy a feljelentők minden szava hazugság volt? Attól tartok, nem sok opció marad.

Az ügyészség és a rendőrség hozzá nem értő idióták, akiknek 7 év is kevés volt ahhoz, hogy értékelhető és érdemi bizonyítékokat találjanak a messziről bűzlő korrupciós ügyekre.

Ha nem erről van szó, akkor már csak egy lehetőség maradt: mivel attól nem lehet eltekinteni, hogy a Polt elsikálóművész által foglyul ejtett ügyészség a Fidesz politikai megrendelései szerint cselekszik, a szocialisták életben tartása, ügyeiknek elkenése életbevágó a Fidesz számára. Akkor is, ha a shanghaji világkiállításra összesen elköltött 3,2 milliárd forintból ma már egy negyed ugrótoronynak álcázott szánalmas állványzat sem jönne ki fideszes léptékkel mérve.

Túl azon, hogy a nagyságrendek összehasonlíthatatlanok, az kétségtelen, hogy az állampárt tökélyre fejlesztette mindazt, amit az elmúlt nyolc év sokat átkozott, folyamatosan köpködött szereplői óvodás szinten műveltek 2010 előtt.

Ehhez képest bálványimádóéknak időszerű volna szembenézni azzal, hogy hiába ígért Orbán Viktor tiszteletet az embereknek, és a közpénztalicskázók felelősségre vonását, a Fidesz számára az elszámoltatás soha nem korrekt, törvényes eljárást jelentett, hanem politikai kommunikációs manővert. A talicskát pedig felváltotta a kamion. Igazságügyi elszámoltatás helyett naponta tizenötször felböfögik, hogy Gyurcsányék loptak, az MSZP lopott, szocialista luxuskormányzás és Czeglédy Csaba. A Fidesz számára a politikai ellenfelek sokkal hasznosabbak vergődés közepette, összefogni képtelenül, darabjaikra hullva, mint a börtönben.

Rogán Antalnak sem hiányzik, hogy a VII. kerületi ingatlanmutyi felelőseinek leültetésével olyan precedenst teremtsen az igazságszolgáltatás, ami aztán az ő fejére hullik vissza az V. kerületben évekig folyó, nagyságrendekkel nagyobb gazemberségeket illetően? Kinek hiányzik, hogy szocialista politikusok üljenek azért, mert 800 forintos égőket 13 ezerért vettek, amikor a Fidesz 36 ezerért veszi meg ugyanazt?

A Fidesz számára tökéletesen kielégítő a fröcsögés, a szájkarate, a hangzatosan elindított kirakatperek, amelyek aztán rendre elsikkadnak, a feledés jótékony homályába merülnek. Bőven elég, hogy a hívek agyába kitörölhetetlenül beleégett, hogy a szocik loptak, rohadjanak is meg. Az, amit a szocialisták műveltek, az a rendszer hibája, tökéletlensége, dühítő vonatkozása volt. Ma az apróbb hibáktól a kamionnal mérhető disznóságokig ez maga a rendszer.

És ez a rendszer addig fog működni, ameddig elegendő számú embernek megfelel ez a fajta színdarab, ami valószínűleg arról szól, hogy miközben a nyilvánosság szeme láttára és füle hallatára az elvtársak ütik-vágják egymást, a színfalak mögött átadják egymásnak az alkotmányossági költséget, és elégedetten veregetik meg egymás vállát. Akik nem érzik magukat érintve, ne vegyék magukra!

Aztán évről évre emelik a tétet, a gondolkodásra nem hajlandó Bélák pedig önként, dalolva fizetik a bulit. (A Bélák se vegyék magukra, csak ha indokolt. Akkor viszont kötelezően.) Sokadszorra derül ki, hogy a legnagyobb probléma mégiscsak azokkal van, akik ennek a nyomorult politikai elitnek négyévente esélyt adnak.

Pedig már csak a vakhit óvhat meg itt bárkit a felismeréstől – bármennyire elcsépeltnek is tűnik -, hogy ezek bizony ugyanazok. Valahogy így lesz ez itt – az utolsó szögig feltárt visszaélések helyett – az utolsó szögig széthordott ország. 

Szerző: H.A./kolozsvaros.com