„Kevéssé ismert tény, de a magyar vízhálózat óriási bajban van. A felmérések szerint a hálózatba bepumpált víz 20-40%-a eltűnik a rossz állapotú vezetékek miatt, mire a csapba érne. A felmérések szerint pedig pont Pest-megye az a része az országnak hol ez inkább 40% felé, vagy fölé halad. Ha pedig szivárognak a csövek ilyen durván, a nyomás is kisebb, és a magasabb térségekben fekvő településekre nehezen jut fel. Nyilván ez történik most is.

Bár a rezsicsökkentés, és az önkormányzatok megvágása, illetve a megemelt közmű adó súlyosbítja ezt a problémát, és biztosan a háború miatt is van eszközhiány, de állami szinten – hiszen például Solymár környékén egy állami tulajdonú vállalat kezeli a vezetékeket – ezt a problémát rég kezelni kellett volna. A vezetékhálózat kezelésében az évtizedes hiány már többezer milliárdos, és csak arra jut a cégek és az önkormányzatok büdzséjéből évek óta, hogy azokat a vezetékeket cseréljék ki, amik azonnal kell a katasztrófa elhárítása miatt. Előfejlesztésre, az elöregedett hálózat cseréjére nincs pénz, csak tűzoltásra.

Mindeközben egy olyan világban élünk, ahol a vízhiány globálisan is egyre nagyobb probléma. Ahol egyébként takarékoskodni kéne a vízzel, de erre a magyar állam nem ösztönöz. Ahogy nem javít, nem cserél, nem látja el a funkcióját. Persze igen az elöregedett vezetékek ellen nem lehet kommunikációs hadjáratot vezetni, nincs benne a pillanat uralása, azonnali haszon.” (Jámbor András)