Magyarország egyik legsúlyosabb problémája a migráció, hiszen tehetséges fiatalok százezrei  és családok hagyták el az országot az elmúlt 10 évben egy jobb jövő reményében.

A pénzügyi válság után felgyorsult kivándorlás szoros összefüggésben van azzal, hogy mostanra a széles tömegek számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a semmi esély arra, hogy a közeljövőben a magyar gazdaság teljesítménye, ezzel párhuzamosan pedig a magyarok bérszínvonala megközelítse az uniós átlagot - írja a Ténytár. Mi több, a régió országainak gazdaságai is sorban húznak el mellettünk. 

Az átlagemberek számára a legfőbb gazdaságot mérő indikátor, a GDP, mit sem mond. Számukra a megélhetés a legfontosabb, és mivel a legtöbb háztartás kizárólag bérjövedelemből él (az alsó decilisekben a tőkejövedelem gyakorlatilag nulla), így milliók számára a hazai bérszínvonal, illetve az egyes gazdasági szektorokra jellemző átlagbér a mérvadó. Márpedig ebben talán még nagyobb a lemaradása Magyarországnak, mint az egy főre jutó GDP-ben. A helyzet súlyosságát jól jellemzi, hogy a nyugati határt átlépve a minimálbér is jóval magasabb, mint itthon a diplomás képzett munkaerő átlagkeresete. Joggal merül fel az emberekben, hogy miért is maradjanak Magyarországon, ha az Unión belül kihasználva a szabad munkaerő-áramlás lehetőségét máshol is tudnak munkát találni. Nem biztos, hogy a képzettségüknek megfelelőt, de még így is jóval magasabb bérért. 

Bár a rendszerváltás után sokan úgy gondolhatták, hogy a hazai bérek idővel felzárkóznak a nyugati országok színvonalához, az elmúlt 25 évben gyakorlatilag elhanyagolható volt a felzárkózás mértéke. A helyzet odáig fajult, hogy az uniós csatlakozás óta több 100 ezren hagyták el az országot, és ennek elsődleges oka a magasabb külföldi fizetések voltak. Mindeközben a hazai árszínvonal részben megközelítette a nyugat-európait, az infláció jelentős volt 1990 óta. 

Sokan teszik fel azt a kérdést,  miként lehetséges az, hogy miközben az árak megközelítették a fejlett országokban található termékek árait, a bérek alig zárkóztak fel. Ez azonban csak részigazság, mert igaz, hogy vannak olyan termékek (elsősorban a külkereskedelembe kerülő termékek), amelyek gyakorlatilag ugyanannyiba kerülnek Magyarországon, mint például Ausztriában vagy Németországban, azonban a szolgáltatások vagy az ingatlanárak árszínvonala még mindig jóval magasabb a fejlett országokban, mint Magyarországon. 

De miért nem sikerült felzárkóznia a hazai béreknek? Ennek egyik elsődleges oka a rossz gazdasági struktúra és az alacsony termelékenység. Az egységnyi munkaerőre jutó termelékenység még mindig jóval elmarad az uniós átlagtól, alig haladja meg annak a felét, így nem véletlen, hogy a bérek is jóval alacsonyabbak. De hiába az alacsonyabb bérek és gyengébb gazdasági teljesítmény, összességében ez csak a külkereskedelmi forgalomba nem kerülő termékek árait befolyásolja. A legtöbben ezért tapasztalhatják azt, hogy számos termék ára elérte a nyugat-európai árszínvonalat, miközben a bérek nem igazodtak az áremelkedéshez. 

Forrás: tenytar.hu

Ahogy első ábránk is szemléleti, a nettó keresetek és az egy főre eső GDP között szoros kapcsolat van, a nagyobb szórás csak a fejlett országoknál tapasztalható (Luxemburg nem szerepel az ábrán a kiugró értékek miatt). Ebben nincs semmi meglepő, az alacsonyabb GDP-vel rendelkező országokban a bérek is alacsonyabbak a már korábban említett okok miatt, míg a fejlett országokban magasabbak. Magyarország mind a bérek, mind az egy főre eső GDP tekintetében az Unió egyik legrosszabbul teljesítő országa (az adatok nem vásárlóerő-paritásban vannak megadva)

Az alacsony termelékenység mellett azonban számos olyan tényező fellelhető Magyarországon, ami miatt az átlagbérek alig emelkedtek:

Rossz adórendszer: részben a magas állami redisztribúció miatt az adóterhek Magyarországon még mindig a legmagasabbak közé tartozik az Unión belül. Ezek közül is kiemelkedik a munkavállalókat sújtó adóztatás, amelyben szintén az élen járunk Európában. Ráadásul az elmúlt 5 évben az amúgy is magas munkavállalói terhek mellé számos különadó is bejött, ellehetetlenítve a béremelést. 

Igazságtalan adórendszer: a jelenlegi nem progresszív adórendszer elsősorban azoknak kedvez, akiknek tőkejövedelmük is van a magasabb bérjövedelem mellett, így nőtt a társadalmi rétegek közötti szakadék és feszültség. 

Rossz gazdasági rendszer: a magyar gazdaság önmagágban véve rosszul működik, az intézményi háttér fejletlen, a gazdaságpolitikai döntéshozók pedig nem látják, vagy nem akarják átlátni a problémák gyökereit. A rossz gazdasági struktúra alacsony potenciális növekedést eredményhez vezet, ez pedig hatással van mindenre, így a termelékenységre és a bérekre is. 

Költségvetési pénzek rossz felhasználása: az olyan területeken, mint például az egészségügy vagy az oktatás, a költségvetésben kellene megtalálni a forrásokat (amennyiben a privát szférát nem engedik be), az elmúlt években azonban inkább a forrásmegvonás volt jellemző, míg a kormány számára fontosabb célokra azért találtak forrást. Bármennyire is demagógiának hat, nem biztos, hogy több 100 milliárd forintot kellene költeni üresen kongó stadionokra akkor, amikor ennyien elhagyják az országot az alacsony bérek miatt. 

Forrás: tenytar.hu

Hogy mennyire súlyos a helyzet, azt második ábránk is jól szemléleti: a medián nettó bér csak Bulgáriában és Romániában alacsonyabb, a régióban minden EU-tagország megelőz minket. Így már nem is azon kell gondolkodni, hogy hogyan érjük be a nyugati országokat, hanem, hogy ne maradjunk le még jobban a régió többi országától.

A "gazdagok" sem igazán gazdagok

Jól tükrözi, hogy mennyire rossz a bérszínvonal Magyarországon az az összehasonlítás, amely a különböző csoportokba eső bérszinteket hasonlítja össze. Magyarországon a felső 5 százalék átlag nettó keresete hatalmas lemaradásban van a nyugat-európai országok felső 5 százalékához képest. De a helyzet komolyságát jól jelzi, hogy vannak olyan EU országok, ahol az alsó 5 százalék átlagkeresete magasabb, mint az itthoni felső 5 százaléké. Tehát, akiket Magyarországon gazdagnak szokás hívni, Európa nyugati féltekén jobbára szegénynek számít. 

Forrás: tenytar.hu

(Érdemes kitérni rá, hogy akkor, mi is a probléma az egykulcsos adórendszerrel, ami tulajdonképpen a felső 5 százalékot vitte közelebb kicsivel az uniós átlaghoz. Röviden összefoglalva: amikor a Fidesz bevezette az új, nem progresszív adórendszert, akkor a költségvetési lyukat úgy tudta betömni, hogy új adókat vetett ki, növelte egyes adónemek adókulcsát, valamint megszüntettek számos adókedvezményt, ami az alsó decilisekbe tartozó csoportokat érintett nagyon rosszul. Az alsó 5 százalék gyakorlatilag még szegényebb lett, pedig így is az Unió egyik legszegényebb csoportjának számított. Az új adók miatt pedig relatíve nem javult sokat a felső decilisek helyzete.)

Magyarországon a béregyenlőtlenség a felső és alsó 20 százalék között nem kifejezetten magas, az uniós átlag alatt, ahogyan azt negyedik ábránk is szemléleti. Ám fontos megjegyezni, hogy a felső 20 százalék bére jóval elmarad az uniós átlagtól, ahogyan azt már korábban is megírtuk, így az alsó 20 százalék helyzete kifejezetten rossznak mondható (A valós kép az, hogy az alsó 20 százalékban a legtöbben a létminimumhoz elegendő bért sem tudják megkeresni). Fontos megjegyezni, hogy a különböző csoportok közti bérkülönbségek jelentősen nőttek 2010 óta az adóátalakítások következtében.

Forrás: tenytar.hu

Egyre súlyosabb migráció

A fent említett okok miatt nem meglepő módon eljutott addig a pontig a társadalom egy része, hogy nem érdemes Magyarországon maradni, ha külföldön is érvényesülni tudnak. Számos szakmában hiány van külföldön, így a megfelelő képzettséggel és nyelvtudással könnyen el tudnak helyezkedni azok a munkavállalók, akiknek elegük lett a hazai állapotokból. De ha nem is találnak a képzettségüknek megfelelő állást, még akkor is jobban járhatnak, mivel a jóval alacsonyabb képzettséget igénylő szektorokban is többszörösét meg lehet keresni az itthoni átlagkeresetnek. 

A bérfeszültség miatt kialakult migráció egyik legjellemzőbb példája az orvos- és nővér-kiáramlás, hiszen az egészségügyi szektorban akár tízszeres különbségek is fellelhetőek a hazai és külföldi bérek között (természetesen nemcsak a rossz bérek, hanem az ellátórendszer jelentkező egyéb súlyos problémák miatt is elegük lett az ott dolgoznak). Ezek után pedig joggal merül fel a kérdés, hogy miért maradjanak itthon, ha a hazai bérek még tisztességesen megélni is alig lehet. 

A fideszes vezetők még mindig abban a tévhitben élnek, hogy az a több 100 ezer fiatal vagy középkorú munkavállaló, akik az elmúlt években hagyták el az országot, idővel visszatérnek, mivel csak a "kalandvágy vezérelte-e őket". A tény azonban az, hogy legtöbbjüknek nincs oka visszatérni, mert tisztában vannak azzal, hogy közép távon nulla az esélye a felzárkózásnak. 

Alig nőnek a bérek, rossz a foglalkoztatási szerkezet

A bérek pedig az elmúlt években is alig emelkedtek, 2010 és 2013 között például a reálbérek egyáltalán nem nőttek a magas infláció és a nominális bérek lassú növekedési üteme miatt. A gazdasági helyzet javulásával némileg javult a kép, a szakadék azonban még mindig brutálisan nagy. 

Ráadásul a foglalkoztatási szerkezet sem úgy javult, ahogyan kellene. A közmunkaprogram körülbelül 2-3 százalékpont között csökkentette a munkanélküliséget, azonban a közmunkában megkeresett jövedelem tényleg semmire sem elég. 40-50 ezer forintból a rezsit is alig lehet kifizetni, normális étkeztetésre pedig biztosan nem elég  egész hónapban. A létminimumtól pedig fényévekre van. De a közmunkán felül is sok százezren kénytelenek megélni a minimális életszínvonal alatti bérből. Nem mellesleg ez a foglalkoztatási szerkezet egyáltalán nem teszi lehetővé a termelékenység javulását, igaz a magyar gazdaságban annyi akadály található, ami gátolja ezt, hogy a közmunka már csak a jéghely csúcsa. 

Amíg nem történnek gyökeres változások az intézményi háttérben, az adórendszerben, az oktatásban, a korrupció visszaszorításában, addig ne is várjuk, hogy a termelékenység olyan ütemben fog javulni, ami lehetővé teszi a magasabb bérszínvonalat. 

tenytar.hu (Címlap: Forrás: magyarvagyok.info)