Szifilisz-, inzulinsokk- és LSD-terápia az Őrültek Városában. Híres-hírhedt orvosi kísérleteket végeztek a CIA bevonásával több mint 5000 fős betegállománnyal rendelkező pszichiátriai intézet falai között.

A komplexum ma kísértetjárta hely - a FALANSZTER blog összeállítása.

A New York állam Wingdale faluja mellett 1924 áprilisában nyitották meg a 961 hektáron elterülő Harlem-völgyi Állami Pszichiátriai Központot. Az elmegyógyintézetet azért építették fel itt, mert a közeli fegyházban fogvatartott ön- és közveszélyes őrülteket és rabokat felszerelés, gyógyszer és szakemberek hiánya miatt nem tudták megfelelően ellátni. A falutól infrastrukturálisan is teljesen elzárt és fegyveresen őrzött városnak kezdetben csak az „A”, „B” és „C” épületei készültek el. Ezekben a házakban eleinte 24 elmebeteget, pontosabban rabot gyógyítottak, kezeltek, vagy csak vegetáltattak. Ellátásuk érdekében több élelmiszerfarmot, istállót, vágóhidat is kialakítottak a parkban.

Fotó: jeremyharris.com

Egy év elteltével a már 250 betegággyal rendelkező intézet vezetése további komplexumbővítést kezdeményezett Alfred E. Smith kormányzónál. Az 1925-1929 között történt bővítési program során építették fel az új kórházat, a saját vasútállomást és szennyvíztisztító telepet, az erőművet, az igazgatósági épületet, a teniszpályákat, az uszodát, a baseball stadiont, a tekepályát, a mosodát, a pékséget, a hűtőházat, az üvegházat és az alkalmazottak Továbbképző Központját. A projekt végén a Harlem-völgyi Állami Központban már több mint 5000 beteg felügyeletét 5415 alkalmazott látta el.

Fotó: jeremyharris.com

Az intézet először 1936-ban került az amerikai orvostársadalom érdeklődésének központjába, amikor is a lengyel származású dr. Manfred Sakel (1900-1957), a Bécsi Egyetem neuropszichológusa itt az intézet falai között, a skizofrén betegek tudta nélkül, mutatta be amerikai kollégáinak az inzulinsokk-terápia nem éppen humánus hatékonyságát. A kezelés során a betegeknél mesterségesen idézték elő az eszméletvesztéssel járó kómát, majd az intravénásan adagolt cukorral még a halál beállta előtt visszahozták a pácienseket az életbe, feltéve, ha a beteg szervezete kibírta ezt a „gyógyírt”. Az eljárást hetente 5-6 alkalommal ismételték meg, több héten keresztül. Mire a beteget „gyógyultnak” nyilvánították, 50-60 eszméletvesztéses rohamon esett át. Sakeleredményeit ma már teljesen elutasítja a szakma. A kezelés időtartama alatt bekövetkezett nagyszámú haláleset miatt, az inzulinsokk-terápia használata az 1990-es évek óta világszerte tilos. (Elméletileg.)

Fotó: jeremyharris.com

1941-ben szintén ebben az intézményben próbálták ki az Egyesült Államokban először az elektromos sokkterápiát. A dr. Ewen Cameron (1901-1967) kísérleti pszichiáter által alkalmazott ellentmondásos, illetve „agymosónak” tartott technikáját manapság már az orvostársadalom is aljasnak és erkölcstelennek tartja. Cameron azonban ezen is túlment. A CIA-tól az 1950-es évek végén jelentős összegeket kapott az MK-Ultra program keretén belül, hogy 53 betegen nagy adagokban kipróbálhassa az LSD-t, és feljegyezhesse a betegek idegrendszerének ciklikus összeomlását, a skizofrénia lehetséges kialakulását. Miután az itt kezelt betegeken kívül az egyik kanadai parlamenti képviselő is elhunyt a kezelésben, a feljegyzéseket Washington utasítására megsemmisítették, a programot pedig leállították.

Fotó: jeremyharris.com

Az intézetben 1955-ben vezették be pszichotróp gyógyszerek használatát. Szintén ebben az évben adták át a kórház 100 férőhelyes színházát is, ahol a terápia részeként, a jól viselkedő és kezelhető betegek, színészként különböző darabokat adhattak elő mentálisan sérült társaiknak. „A legjobb színészi alakítást nyújtó gyógykezelteket – szigorúan önkéntes alapon”- az orvosok szifilisszel fertőzték meg, hogy a penicillin hatékonyságát tesztelhessék. A John Charles Cutler vezette kísérletet kezdetben támogatta az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, a Nemzeti Egészségügyi Intézet és a Pánamerikai Egészségügyi Iroda is. A biztonság kedvéért pár évvel később a programot Guatemalába helyezték át az ottani kormány tudtával és engedélyével, illetve anyagi támogatásával.

Fotó: jeremyharris.com

1956-ban már 5818 „bolondot gyógykezelték” a Harlem-völgyben. Ekkor kezdték el alkalmazni a lobotómiás kezeléseket is. Az eljárás lényege, hogy a veszélyesnek titulált idegbetegek homloklebenyét szétroncsolták, hogy az illető se magára, se másra ne legyen veszélyes. Az eljárás súlyos személyiségváltozással és szellemi leépüléssel járt együtt.

Fotó: jeremyharris.com

Kezdetben oknyomozó újságírói, később pedig társadalmi nyomásra az intézményben 1970-ben függesztették fel az orvosi kísérleteket. Az első elbocsátásokat a „B” és a „C” blokkokban dolgozók között kezdték el. Amikor a kórház 1974-ben fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte, már csak 1897 beteg élt az intézmény falai között. 1986-ban a kórház már létezésének túlélésére játszott: ekkor vezették be az „Új Terápiára” keresztelt pszichiátriai rehabilitációs kezelést, amely nemcsak a lakosság, hanem a személyzet moráljára is pozitívan hatott. Új világítást, kényelmes bútorokat, és dekorációs kiegészítőket helyeztek el az egészségügyi komplexum területén. Szintén ebben az időben engedték meg, hogy a családtagok meglátogathassák szellemileg beteg hozzátartozójukat. Ekkor alakult meg az elme- és fekvőbetegek érdekképviseletét ellátó Beteg Tanács is.

Fotó: jeremyharris.com

A humánusabb lépések ellenére azonban Nicholas Spano szenátor hajthatatlanul az intézmény bezárását sürgette, amely 1994. január 31.-én következett be. Kaszinóépítési céllal bár a Dover Knolls Development Co. 2003-ban csaknem 4 millió dollárért megvette a földalatti folyosókkal összekötött 83 épületből álló egykori „bolondok városát”, ám az eddig 75 millióba kerülő (azbeszt eltávolítása, bontások, tereprendezés, új infrastruktúra, elektromos javítások stb.) projektet megfúrták a közelben élő schaghticoke indiánok. Ők - a szövetségi törvényt a hátuk mögött tudva - ugyanis nem engedik, hogy itt épüljön fel az új Las Vegas, legalábbis úgy nem, hogy őket kihagyják a pénzkereseti buliból.

Fotó: jeremyharris.com

A 961 hektáros területnek eddig csak 250 hektárját tudták úgy-ahogy hasznosítani, amelyen a Harlem Valley Golf Club egy kilenclyukú golfpályát, az Amenia nevű cég pedig egy faházakból álló turistafalut üzemeltet. Az itt megszálló vendégek állítása szerint az éjszakáik nem nyugodtak. A szomszédban elterülő mintegy 2 millió négyzetméternyi belső térrel rendelkező egykori Harlem-völgyi Állami Pszichiátriai Központból ugyanis éjjelente sikolyokat, a megkínzott betegek sóhajait, halálhörgéseit, illetve az elrozsdásodott, rothadó közművek kísérteties rotyogását lehet hallani. Ennek a legendának járt utánaJeremy Harris fotóművész, aki úgy fotózta végig titokban, mindenféle engedély nélkül a komplexumot, hogy többek között megörökítette a betegek neveivel felcímkézett fogkeféit, a penészes falakat és a bonctermet.

falanszter.blog.hu (Címlap: Egy hírhedt kórterem napjainkban. - Fotó: jeremyharris.com)