Nem mondhatnám, hogy alaposan-mélyrehatóan ismerem a hét bulvárkulturális műbalhéjának a főszereplőit. Jószerével külön univerzumokban közlekedünk, mármint én, Havas Henrik, Andy Vajnáné – vagy Vajna Andyné, nekem nyolc –, és csak olyankor találkozunk ritkán és véletlenül, amikor valami különleges történik. Messzire ne menjek, a minap tudtam meg azt is, hogy Havasnak van egy műsora a tévében, aminek az a címe, hogy Henrik angyalai. Ha valaki hozzám hasonlóan nem ismerte volna eddig a részleteket, ez nem egy új krimisorozat, amelyben csinoska, csavaros eszű, visongva pofozkodó lánykák szorítják sarokba a bitangokat, hanem úgynevezett közéleti talkshow. A vendégek sokfélék és cserélődnek – volt már Sarka Katától Király Lindán és Szinetár Dórán át Krug Emíliáig és Krizsó Szilviáig annyi mindenki, hogy fel sem sorolható –, csak Henrik örök, hiszen ő megérdemli, hogy körülzsibongják a nők. Egyszer majd megnézek egy részt, csak úgy óvatosan, hátha jobb, mint az Újságíróklub annak idején a tar publicistatrióval.

Ez azonban mellékszál volt csupán – bár fontos, hiszen nős –, amin morfondírozok, az az, hogy szegény Havas Henrik tényleg összeomlott-e lelkileg, vagy ironizál szarkasztikusan. Esetleg szarkasztizál ironikusan. A hírt az Index médiás megmondóblogja hozta – azzal a címmel, hogy „Havas Henrik teljesen összetört: kirúgta a Tv2” –, és kiderült belőle, hogy a médiaszemélyiségnek kurta levélben jelezték, nem tartanak igényt a részvételére a Pénzt vagy életet! című műsorban. Ezt a napokban kezdi forgatni az Andy Vajna filmipari kormánybiztos érdekkörébe tartozó csatorna. Na ezzel kapcsolatban írta Havas a közösségi hálóban, hogy: „Lelkileg teljesen összetörtem.” A tévések mélje indoklást nem tartalmaz, ám az Index felveti, „lehet-e ennek az egésznek köze ahhoz, hogy két napja megjelent egy hír, miszerint Havas Tanár Úr azt mondta, hogy Vajna Tímea, a TV2 tulajdonosának felesége ugyanazt a mesterséget űzi, mint Kelemen Anna és Molnár Anikó?”

Túl azon, hogy ettől a tanár urazástól – amely Havas epitheton ornansává vált a könyörtelenül rohanó idők során – akkor is feláll a szőr a hátamon, ha ironikus formában alkalmaztatik, bennem másmilyen kérdések merülnek fel. Nem is kevés, viszonylag sok.

Hiába, az élet csupa dilemma és bonyolultság.

Például: egy nő puszta említése egy mondatban két másik nővel értelmezhető-e – elnézést – szimpla lekurvázásnak? Vagy: szabad-e és helyénvaló-e két nőt csak arra használnunk, hogy említésük által – bocsánat – lekurvázzunk egy harmadikat? Továbbá: érezheti-e úgy egy pasas, és ha igen, miért, hogy női nevekkel-életekkel dobálózva fontos meghatároznia bárki társadalmi státusát és helyét az egyetemes magyar bulvárkultúrában?

Ha már Henrik és az angyalok: némiképp hiányzik innen az indíték.

Ezzel még nincs vége. Havas Henrik ugyanis menekülőre fogta, megpróbálta bebizonyítani, hogy esze ágában sem volt – pardon – lekurvázni senkit, és az ugyanannak a mesterségnek az űzése alatt azt értette, hogy mindhárom hősnőt érdekes partnerekkel hozta össze a sors. Közben egy szolid-szelíd és funkciótlan-értelmetlen cigányozás is belefért (Vajna Tímea egy renitens – nem mellesleg cigány származású – színész után, a tehetséges és börtönviselt Damu Rolandról van szó, férjhez ment egy amerikai–magyar milliárdoshoz, írta), ezzel azonban most nem foglalkozunk. Azért sem, mert a menekülés kudarcba fulladt, úgy kivágták a produkcióból a médiaszemélyiséget, hogy a lába sem érte a földet.

Így lett Havas Henrik a diktatúra áldozata. A nők miatt.

Jönnek akkor a maradék kérdések.

A Tv2-nél gyalázatosabb tévés vállalkozást nem ismerünk Magyarországon. A nép ellenségének leleplezése óta erről nincs mit vitatkozni, ráadásul azóta is rengeteg hab került még a habonyisztikus csodatortára. Van véleményünk arról is, ahogyan a csatorna a jelenlegi tulajdonosok kezei közé került. Ezzel együtt sem elvi alapon nem nézzük, hanem azért, mert mi a fenét néznénk benne. (Bár „Magyarország legjobb híradójá”-ra – világszínvonal! – kicsit kíváncsi vagyok, meg fogom törni a jeget.) Mindezeket figyelembe véve miként vélekedjünk akkor az emberről, aki előbb értékesíti magát ezeknek, utána teli pofával az asztalukra köp, majd gyámoltalan-kétszínű tagadásba bonyolódik, és csak pislog sunyin? Fix, hogy picinyke és ártatlan kis áldozatnak kell tekintenünk őt?

Sosem szabad holtbiztosnak lennünk semmiben. Ítéleteinkben, ellenszenveinkben különösen nem. Hiába hisszük valakiről, hogy nincs meccs, amiben ne ellene szurkolnánk mindenképpen, kialakulhatnak meghökkentő párosítások. Durva, nagyon durva, de: olykor még az erőnek és a hatalomnak is lehet igaza. Ajjaj, szinte megijedtem, hogy muszáj volt most leírnom ezt. Ideje elbiciklizni ebből a havasos–vajnás bulváruniverzumból. Villámgyorsan. Hanyatt-homlok. Amíg nem késő. Köd előttem, köd utánam.

Szerző: Gazda Albert / mno.hu