Vajon milyen módosításokat jelenthet a már amúgy is működésképtelen testnevelés kerettantervre nézve, az ez év végéig bevezetni kívánt „hazafias és honvédelmi nevelés programja”?

Aggasztó a körülmény, hogy megvalósíthatósági tanulmányt még csak ezt követően, hatástanulmányt, mint annyi más esetben ezúttal sem terveznek az illetékesek kidolgozni.

Állításunkat arra a tényre alapozzuk, miszerint a mindennapos testnevelésórák bevezetését megelőzően sem történt hasonló, vagy amennyiben mégis, úgy azt gondos kezek áttekintés nélkül vágták a kukába.

Külön hiányosságának érezzük, hogy egyik bevezetni szándékozott tervezet kockázataira sem volt hajlandó a Magyar Közlöny felhívni a figyelmet.

Különösen az projekt megvalósításában illetékes személyek ismeretében tűnik mindez különös mulasztásnak. Simicskó István honvédelmi és Balog Zoltán emberi erőforrás miniszterek szakmai háttere eddig sem adott túl sok bizalomra okot.

Filozófiáját tekintve is gyanús, ha az úgy nevezett honvédelem bele akar szólni az oktatás autonómiájába. Ez legalábbis súlyos, a gyerekek mentális egészségére különösen veszélyes kockázatot jelent.

Milyen szükség lehet példának okáért a sportlövészetre egy olyan nehezen biztosítható területen, ahol a szóba jöhető lőtér szórásképe kivédhetetlenül emberéleteket veszélyeztet?

Másik kérdés, ami a „hazafias” és a „honvédelmi” jelzők egy mondatban szerepeltetése mellett okkal merülhet fel, mindennek milyen erőszakos kockázatai vannak? Olyan intézményben, ahol az ártatlannak titulált erőfitogtatás feltűnő gyakorisággal vezet tragikus következményekhez.

Pláne az erkölcsi szűrők hiányában. Hiszen küzdősportokban többnyire azok a diákok teljesítenek jól, akiknek alkatukból adódó fizikumuk ezt lehetővé teszi. Azonban tudjuk jól, hogy fizikum és az erkölcs igen ritka esetekben találkozik, és alig jár együtt.

Ilyen körülmények között valószínűsíthető, hogy a rendelet célja, kellően engedelmes és agresszív emberek kiképzése a gyengébbek terrorizálására.

Végső soron az is kérdéses, hogyan lehet a hazafiasságot a test gyakorlásával tanulni. Vagy ez valóban annak a társadalmi szinten káros törekvésnek egy újabb lépcsője, ami a hamis nacionalizmuson és a testi-lelki sanyargatáson keresztül nevel ki engedelmes, szellemileg a szélsőségekig kimerített ágyútöltelékeket? Mindezek tükrében feltűnő hasonlóságot mutat a jelenség Hitlerjugenddel.