Olvasom a heti híreket, köztük egy konferenciáról, ahol a szegénységről volt szó, most szakértőket is hívtak, ráadásul olyanokat, akik ellenzéknek számítanak.

Nyilván teljesen másként értelmeztek dolgokat, szegénységet, szociális biztonságot, ez kiderült az előadásokból. Ez eddig mondjuk úgy, hogy értelmezés kérdése. 

Ám az egyik cikkben azt írják, a végén megkérdezték a minisztert, „mi történik akkor, ha egy település polgármestere politikai eszközként használja a közmunkaprogramot.  “Tornanádaskán fordult elő, hogy valaki azért nem kapott közmunkát, mert nem a fideszes polgármesterjelöltre szavazott. Ilyen helyzetben mit lehet tenni?” – kérdezték. Balog azt ajánlotta, az érintett forduljon az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, vagy “legközelebb szavazzon a fideszes jelöltre. Vagy legalább hazudja azt, hogy rá szavazott.”

Azért ez egy kicsit más, mint a másként értelmezés. Mert abban még van valami érvelés, vagy, hogy a fogalmak nem tiszták, mit tudom én… valami mozgástér. Hogy lehet közelíteni az álláspontokat, kompromisszum, ilyesmi.  Legalább a „játsszuk le” érzése.

De a hazugságban nincs ilyen. És én azt hittem régen, hogy ilyet nem mondanak. Se miniszterek, se papok.

Nyilván, értem én, hogy így kell. Ha túl akarod élni, hazudj. Ez lett a trend. Eddig is volt hazugság, csak akkor volt botrány, ha kiderült, vagy bevallották, és az derült ki. Most meg az élet része lett.  Nincs mit moralizálni tovább rajta. Sőt, most arra buzdít, maga a miniszter, hogy hazudjon a boldogulás érdekében más is. Mert ha hiba van a rendszerben, azt nem úgy kell megoldani, hogy megnézzük, hogyan lehet úrrá lenni a problémán, hanem úgy, hogy hazudunk.

Akkor próbálom érteni: ha a rendszer nem jó, és hazudunk, az bocsánatos. Akkor az nem bűn, csak stratégia.

Remek. Én hazudok, te hazudsz, ő hazudik. Mi hazudunk. A többi (a ti, meg az ők) innen már nem is érdekes. Csak nyelvtanilag, de egyébként törölhető is a szótárból. Hiszen, ha mind hazudunk, meglesz az egység, a Nagy Nemzeti Hazugság egysége.

Hazudjuk, hogy a szegénység csökken. Hogy úrrá lettek a gyerekszegénységen. Hogy az emberek jobban élnek. Hiszen Magyarország jobban teljesít.
Hazudjuk, hogy az oktatás átalakításával mindenki elégedett. Főleg a pedagógusok. Hazudjuk, hogy a KLIK remekül működik. Hazudjuk, hogy nincs szegregáció. (Na jó, erről inkább csak ne beszéljünk.)
Hazudjuk, hogy a külföldi munkavállalás az nem kivándorlás. Az európai trend, és ebben Európához tartozunk. Másban nem, de az most mindegy.
Hazudjuk, hogy kellenek a stadionok, igen, azok kellenek most a legjobban, mert mi leszünk hamarosan a meghatározók a futballvilágban.
Hazudjuk, hogy nincs mutyizás, rokonok pozícióba emelése, trafikmutyi, földmutyi, stb. minden a véletlen egybeesés, no meg a rosszindulat miatt van.
Hazudjuk, hogy a közmunka jó, megoldás, fenntartható, sikeres, és mindenki boldog, aki benne lehet.

Mindenki tudja folytatnia sort, saját tapasztalata szerint.

Vagy most mi van? Ezek már meg vannak hazudva? Most kicsit elbizonytalanodtam: maradt valami lehazudható még?

Persze, lehet, csak vicc volt az egész. A humorát akarta csak megvillantani a miniszter úr. Csak mi nem értjük. Én legalábbis biztosan nem.

Apáczai