Első kábaságom szinte azonnal eloszlott. Elvégre nem minden nap kérik meg az ember kezét. Sőt – bizonyos alsónemű árnyékában megbúvó indítékok miatt – egyeseknek erre kevesebb esélyük van, mint másoknak.

Durva éjszakán lehettem túl, talán nem kellett volna annyit innom, gondoltam először. Éjjeli bagolyként minden reggelem másnaposan ér utol, így csak pár perccel később esett le, hogy már nyolc éve nem volt görbe estém. És mivel otthon, a saját szobámban találtam magam, nyilván az előző este történtek miatt sem kellett szégyenkeznem.

Az a kérdés, hogy szexuálisan kompatibilis vagyok-e egy ilyen ajánlattal, nekem nem jelent sokat. Egész életemben melegnek hittek, így e tévedést már megtanultam elnézni.

Kisebb megbotránkozással néztem hasonlóan maszkulin kerítőnőm képére is, akit egyébként – ha csak módomban áll – messzire elkerülök. No nem a házasság intézményével van gondom, rendezvényszervezőként több esküvő lebonyolításában is segédkeztem, amit aligha tehettem volna meg úgy, ha nem hinnék két ember élethosszig kitartó, kölcsönös szeretetében.

Az ok, amiért Orbán Gáspárt igyekszem minél nagyobb ívben elkerülni, a nem túl kedves édesapja. Úgy hiszem, ez teljesen érthető.

Bárhogy is, friss menyasszony-jelöltként engem is elragadott az ilyenkor szokásos izgalom. Megvallom, ez életem első eljegyzési ajánlata, ami tekintve, hogy párommal – akit az ismeretlennel ellentétben, már volt alkalmam megismerni és megszeretni – hetedik éve vagyunk együtt, rekordnak számít.

Különös egybeesés, hogy ebben az évben léptem a krisztusi korba. Egy ilyen ajánlatnál mégsem hagyhatunk figyelmen kívül néhány tényezőt.

A fentebb taglalt problémákon kívül engem valamiért nagyon zavar a nagy korkülönbség. Ugyan hogyan éljem meg a jegyesség örömeit mintegy 1985 év korkülönbség árnyékában, amit egyben az is megfejel, hogy újdonsült kérőm pont ugyanennyi ideje halott is. Ha pedig hozzávesszük, hogy harmadnapra feltámadt, akkor pedig komoly ellentéteink vannak, én ugyanis nem vagyok híve a nekromanciának, mint sötét tudománynak.

Az sem segít a kérdést eldönteni, hogy nem ismerem kérőm arcát. Meglehet, felszínes vagyok, de fontos lenne látnom, ki is akar életem hátralévő részében társamul szegődni. Az ugyanis, hogy egy hosszú hajú, finom vonású europid férfi arcképét mutatják nekem, nem tűnik meggyőzőnek. Kis kutatást követően rájöttem, hogy a ma ismert Jézust Cesare Borgia arcáról mintázták újra. Méghogy az internet előtt nem volt trollkodás!

Arra is rájöttem, hogy ez a szóban forgó Jézus valami jött-ment közel-keleti migráns. Lehet, hogy a letelepedés kedvéért akar érdekházasságra lépni? Nem tudja, hogy csak megfelelő mennyiségű pénz kérdése, és nemzetbiztonsági ellenőrzés nélkül is utána dobják az állampolgárságot? Vagy csóró? Nem szégyen, büszkén vállalom, hogy nekem is számítanak az anyagiak.

Az egyetlen kérdés, amit csak habozva merek feltenni, hogy ha ebbe az ajánlatba látatlanul belementem volna, vajon kit varrnak a nyakamba?