A genetika már több mint egy éve előállt azzal a felfedezéssel, amely átírja a kelet-európai, köztük a kárpát-medencei zsidóság történelmét. Szóval ez nem igazán új hír, hogy én most mégis előhozakodom vele, annak két oka is van. Egyrészt annak idején alig foglalkoztak ezzel a tudományos felfedezéssel, a hír gyakorlatilag elsikkadt. Másrészt már megint tele van az összes hócipőm, hátizsákom és tököm a kommentekben nyíltan, a kormányzati propagandában meg kissé álcázva megjelenő rasszizmussal. Így például a Kedves Vezető kazahsztáni származásozásától is fölment a vérnyomásom.

Na de mielőtt belemélyednénk mondandóm lényegébe, lássuk az előzményeket, mert azok is lényegesek és persze azok sem rögzültek még a köztudatban. A genetika jó ideje besegít a történelemtudománynak. A különböző populációk genetikai vizsgálatával, az egyes mutációk elterjedésének visszakövetésével ki lehet hámozni, hogy az egyes népcsoportok honnan származnak, kikkel keveredtek, hogyan vándoroltak az évezredek során.

Aztán – hogy haladjunk kicsit előre a történelemben – azt is bebizonyították, hogy az európai népesség egyáltalán nem valami „tiszta vérű” rassz (faj ugye eleve nem lehet), hanem népcsoportok keveredésének eredménye. Mint azt egy nemzetközi kutatócsoport a kőkori emberi maradványok genomjának elemzésével megállapította, 7000-8000 évvel ezelőtt, korai földművesek egy csoportja vándorolt a nyugat-ázsiai pusztákról Európába, majd 5000-6000 évvel ezelőtt összeolvadt a bennszülöttekkel. Ezzel csak megerősítették a korábbi ismereteket, de az „olvasztótégelybe” be kellett kerülnie egy újabb, későbbi csoportnak is, hogy a modern európaiak összetett genetikai arculatát a keveredés megmagyarázza. A Harvard Egyetem David Reich vezette kutatócsoportjának tanulmánya szerint (amelyet március elején a BBC nyomán az MTI is ismertetett) mintegy 4500 éve a mai Oroszország déli részéről bevándorolt egy harmadik csoport is és könnyen lehet, hogy ők terjesztették el Európában az indoeurópai nyelveket.

Egy újabb ugrással a történelemben eljutunk fő mondanivalómhoz: a kelet-európai, köztük a magyar zsidók nem szemiták! Nem a közel-keletről származnak. Az antiszemitizmus már csak ezért is hülyeség.

A kelet-európai (askenázi) zsidók – ellentétben a közel-keleti és például az Ibériai-félszigeten élő zsidókkal – a Kazár birodalomból származnak, a genetikai vizsgálatok szerint leginkább a kaukázusi és más elő-ázsiai népekkel, így török-iráni népcsoportokkal rokoníthatók. A legnagyobb fokú rokonság ma az örményekkel mutatható ki. Mindezt az amerikai Johns Hopkins egyetem orvosi fakultásán dolgozó kutató, Eran Elhaik bizonyította be.

Annak az eléggé jól ismert ténynek, hogy a felbomló türk birodalom egyik részén kialakuló kazár birodalomban a zsidó hit lényegében államvallás lett, bizonyára politikai oka volt. A kazárok ugyanis két másik nagy birodalommal voltak határosak, a keresztény Bizánccal és a muszlim Arab Kalifátussal. A vezetőik nyilván a vallással is el akartak határolódni szomszédaiktól, akikkel már a 7. században is hadakoztak. Eleinte bizonyára csak a szövetséget alkotó, de eredetileg különböző vallású törzsek vezetői tértek a zsidó hitre, idővel azonban ez a vallás elterjedhetett a birodalom közemberei között is. Amikorra az orosz birodalom kiépülése miatt meggyengült, majd összeomlott a kazár birodalom, ez a folyamat már végbemehetett. (A 10. századi arab utazó, Ibn Fadlant szerint a kazárok és királyuk valamennyien zsidók.) Mindenesetre eddig is elgondolkodtató volt, hogy a birodalom végeztével eltűnt a kazár nép, miközben zsidók vándoroltak be viszonylag nagy számban Kelet-Európába.

Azt pedig iskolai tanulmányainkból mind tudhatjuk, hogy a magyar törzsek is egy ideig a kazár birodalomhoz tartoztak, kiválásuk éppen az egyik oka volt a birodalom meggyengülésének. A kazár birodalom a 8–9. században Kelet-Európa legfejlettebb állama volt, amely a környező területeket és népeket is adófizetéses vazallusi függésben tartotta. A volgai bolgárok éppúgy adót fizettek a kazároknak, mint a keleti szláv törzsek, s feltehetően a magyarok is hosszú ideig kazár adófizetők voltak. A kazár törzsszövetséghez tartozásból pedig az következik, hogy a magyar törzsek vezetői nagy valószínűséggel felvették a zsidó vallást. A köznép a honfoglaláskor még bizonyára pogány volt, hiszen a magyar törzsek már azelőtt elhagyták a kazár birodalmat, hogy az államvallás leszivárgott volna a közemberek közzé.

Szóval Árpád apánk a tudomány mai állása szerint valószínűleg zsidó volt!

A tudományos hipotézist alátámasztani látszik az a tény is, hogy a korai magyar királyok között akadt két „furcsa” nevű is, konkrétan, Aba Sámuel és Salamon. A középkori Európában másutt nem fordul elő ilyen királyi név. Egyes kutatók azt is felvetették már, hogy a magyarokkal együtt a Kárpát medencébe érkező kabar törzsek vallása is gyanús…

Amit a genetikai kutatások felfedeztek, azt megerősíteni látszik a nyelvtudomány is. A kelet-európai zsidóság nyelve, a jiddis németes alapjaira éppen az adhat magyarázatot, hogy a birodalom felbomlása után a kazárok a lengyel-litván közös állam területeire áramlottak be, ahol a városok lakosságának többsége német nyelvű volt. Mivel a középkorban nem engedték a földművelést a zsidóknak, a kazárok zömmel a városokban telepedtek le, ahol aztán egyre több német szó szivárgott a nyelvükbe. A jiddis különös ötvözete a középkori németnek, a hébernek, szláv és egyéb elemeknek, héber betűs írással. Azt is felvetették már, hogy a jiddis kialakulásában szerepe lehetett a kazár birodalomhoz tartozó Krím-félszigeten élő, német nyelvű gótoknak, erre azonban (egyelőre?) nincsenek bizonyítékok.

Érdekes egyébként, hogy a kelet-európai zsidóság kazár eredetét már korábban is felvetették, persze nem bizonyító erejű genetikai vizsgálatok alapján, hanem logikai úton, a történelmi tények elemzésével. Ezt a hipotézist leginkább Arthur Koestler terjesztette. Koestler maga is askenázi zsidó családban született Koestler Artur néven Budapesten és a Sötétség délben című antisztálinista regényével vált világhírűvé. 1976-ban írta A tizenharmadik törzs című könyvét, amely magyarul csak 1990-ben jelent meg. Ebben a zsidóság kazár eredetét veti fel azzal a szándékkal, hogy felhívja a figyelmet az antiszemitizmus abszurditására. Egyebek között azt írja: „…őseik nem a Jordán folyótól, hanem a Volgától jöttek, nem Kánaánból, hanem a Kaukázusból, amiről egykor azt hitték, hogy az árja fajta bölcsője volt, és hogy genetikailag közelebbi rokonai a hun, ugor, magyar törzseknek, mint Ábrahám, Izsák és Jákob ivadékainak. Ha beigazolódnék, hogy ez a valóság, akkor az olyan kifejezés, mint „antiszemitizmus”, elvesztené az értelmét, mert olyan tévedésen alapszik, amiben egyaránt osztozik a gyilkos és az áldozat.”

Koestler könyve annak idején rengeteg vitát provokált, következtetései, érvei sokszor nem voltak bizonyíthatóak, felmerült, hogy a tényeket nyíltan vállalt szándékának (az antiszemitizmus ideológiai háttere megsemmisítésének) megfelelően csoportosította, ám úgy látszik, a genetika utólag mégis őt igazolta – legalábbis az alapvető kérdésben.

A várható troll támadások miatt előre leszögezem, nem vagyok zsidó; sem én nem tartom magam annak, sem a zsidók. A fene egye meg, ezek szerint nincs sok közöm Árpád apánkhoz…

Forrás: Gépnarancs

Szerző: nocenz_Ura