Heves megyében Lőrinci település határában, a Zagyva-folyó mellé tervezett, lignites, gőzkazános hőerőmű építése az 1930-as években kezdődött el. A létesítmény működéséhez, keringetett víz kellett, melyet hűtő tóval tudtak biztosítani. Ezt a Zagyva-folyó szabályzásával, a medréből hozták létre, javarészt kézi munkával a szakemberek.

A hideg víz beáramlását és a meleg víz kiáramlását, gátrendszer kiépítésével,valamint a tó közepén kialakított betonból épített terelő gáttal szabályozták. A 4 hektár területű ülepítő, és egy 57 hektár területű hűtőtavon, 1954-ben az erőmű dolgozóiból alakult meg a horgász egyesület.

A víz télen sem fagyott be, mely befolyásolta az ide telepített halak fajtáját, közkedvelt volt a süllő és fekete sügér állománya miatt. 1973-ig működött az erőmű lignittel, majd később áttért a gázturbinás zárt vízrendszerre, tartalék áramtermelőként üzemelve. Megváltozott a tulajdonos és a környezet a horgászok számára.

Megszünt a víz áramoltatása, így nem jön meleg víz a tóba, melynek iszapos medrének vízmélysége 1-3 méterig változik. A füvesített partszakasszal, gáttal is rendelkező tavon, 165 faházas horgászstég van, ahol lehet horgászni, az itt fogható halfajokra: ponty, amur, süllő, csuka, harcsa, kárász, keszegfélékre.

Kivételt képez az, hogy az őshonos halat megtartani nem lehet,azt kíméletesen a vízbe azonnal vissza kell engedni. A rendelkezés addig van érvényben, ameddig egyesület a halászati jogot megkapja. Ma már mindenki számára elérhető,nyitott az itteni horgászat lehetőség, mely egykor csak az itt dolgozóknak adatott csak meg.

A környék igaz változott, de a retro hangulatot magán viselő jegyek egy része ma is megmaradt Lőrinci határában.

H. Szabó Sándor felvételei