Ha még nem tudná Lázár János, akkor segítek neki. A botrányosan gyenge PISA-eredményeket igyekszik kidumálni Fidesz-módra. Mindenki hibás, csak a kormány nem, mert hát ugye, nem az oktatásért felelős Balog Zoltán miniszter ült be a diákokhoz matematika órára, sőt a rossz teszteket sem ő írta. Miért kéne lemondania? Mondja Lázár, ez nem politikai kérdés. A pedagógusokról szól az eredmény, hiszen nem a miniszter és az államtitkár áll a katedrán, nem az ő hibájuk a gyenge teljesítmény.

Lázár Jánosnak, a nagy luxusában, eszébe juthatna, hogy a gyermekek jövőjéért a kormány nagy részben felelős
Forrás: gepnarancs.hu

Ez bizony nagy szerencse. Képzeljék el Balogot és Lázárt, Orbánról már nem is beszélve, amint az óriási gyermekzsivajban éppen tudja, mi jó a diákoknak. Nevelnének feszt, lenne igazodj! rendesen. Csak hát semmi pedagógiai érzékkel nem áldotta meg őket a sors. Ez meglátszik a kormányzásukon is, hiszen a pedagógia nem tűr olyan tetteket, mint: kirekesztés, megkülönböztetés, hazudozás, kivételezés, lenézés, megbélyegzés…, sorolhatnám.

Azt akarom mondani, hogy a diáklét, a jó tanulás, az igény a többet-jobbat-korszerűt tudni vágyás nem az iskolában kezdődik, ahogyan Lázár János sem a minisztériumban született.

Mi történhet, amíg gyermekek százezrei át nem lépik az iskola kapuját? Tudja-e a miniszter, hogy…

• Éhesen, fázva nem lehet tanulni.
• Vizes, egészségtelen lakásban, villany nélkül nem lehet könyveket bújni.
• Gyalogolni az iskoláig kimerítő és veszélyes.
• Anya dolgozik éjjel-nappal, helyette főzni, mosni, takarítani, kistestvért ellátni felnőttnek való munka.
• Megbélyegzettként – te csak egy rossz cigány vagy – mosolyogva beállni a tornasorba keserves.
• Munkanélküli anyával, apával – öt-hat testvérrel egy szobában szeretet jut, kalács nem.
• A lelki és testi, családon belüli erőszakot naponta megélő gyermek reszket, bizalmatlan és sír.
• A gazdag(abb) osztálytársat elkerülni muszáj, mert nagyon fáj a különbség.
• Álmodni érdemesebb angyalokkal, mint a jövővel kokettálni: mérnök, orvos, tanító, művész is lehetnék…, ha… Aztán nem lesz.

…és akkor az életből belép a diák az iskolába, méltatlan sorsa miatt nagyon szomorú, kimerült, ideges. Belefeszülhet a tanára, ha segít is rajta, a sorsát számon kérni nem rajta kell. Az igazi pedagógus pedig alkotó munkát szeretne, önállóan, szabadon gondolkodva nevelni, tanítani, nem egyenagyú diákokat – ahogyan önök elvárnák – szélnek ereszteni. Bizony Lázár János, a nagy luxusukban eszébe juthatna, hogy a mai gyermekek jövőjéért önök nagy részben felelősek.

Végszónak itt egy friss példa, kiváló, középiskolában angol nyelvet tanító ismerősöm írta.

“Reggel fél ötkor kel. Másfél órát gyalogol a városba, hogy aztán onnan helyközi járattal eljusson a megyeszékhely egyik, hozzájuk legközelebb eső középiskolájába. Hazafelé ugyanez a másfél óra gyalog. Így télen, mindig sötétben, mert, ahogy busz, úgy közvilágítás sincs a külterületeken. A nővérét a múlt héten támadták meg és rabolták ki. Azt mondja, hogy ő nem fél. Nem szeretne kollégista lenni, talán beköltözik a nagymamához a városba, ahogy két nővére is. Akkor már elég lenne reggel hatkor kelni.

Pár éve költöztek ide Hajdu-Bihar megyéből. Pénzük csak erre a külterületi házra tellett. A szülei azért döntöttek a megye mellett, meséli, mert errefelé jobbak az iskolák. Debrecenben nem tanítottak nekik semmit.

Kilencedikesként, 16 évesen, fel sem merült a neve a mentor-programban. Állítólag hetvenötös az IQ-ja, talán azt gondolták, vele úgysem lehetne elvárt tanulmányi átlag javulást produkálni. Nem értek az IQ-hoz, én csak mérhetetlen fáradtságot látok, depressziót, elmaszatolt könnyeket. Azt mondja, jövőre itt hagyja az egészet. Nem akar eladó lenni, bár a nagyobb testvérei mind azok. Nem tudja, mit szeretne – azt persze igen, hogy nyolc általánossal nincs esélye. De már nem érdekli, hogy lesz, mint lesz. Csak ne kelljen minden nap korán kelni. Ne kelljen állandóan fáradtnak lenni.”

Miniszter úr, elcseszték az egészet – így is, úgy is.

Szerző: Tóth Ilona / gepnarancs.hu