A nyolcvanas évek elején a Ganz-Mávagban olyan vasúti jármű gondolata született meg, amely olcsón és gyorsan legyártható, fejlesztése pedig nem igényel különösebb ráfordítást.

Ezen feltételek teljesülését az egykori szocialista nagyvállalat egy önhordó autóbusz karosszéria felhasználásában látta, melyet már csak a szükséges hajtással kellett felszerelni. A dolog persze azért nem volt ilyen egyszerű, de a sínautóbusz megszületése viszonylag gyorsan történt. A Ganz szakemberei az Ikarus Karosszéria és Járműgyár kiforrott típuscsaládját, az Ikarus 200-as modellsorozatot választották alapként.

Sínautóbusz Malajziából

Olyan, mint egy Ikarus autóbusz, azonban nem gumi, hanem vaskerekeken gurul.
Malajziában éveken át közlekedtek magyar sínautóbuszok.

Az első prototípus 1983-ra készült el. A kétrészes dízel motorvonat a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatkozott be a nagyközönség előtt. Bár magát a modellt nagy érdeklődés övezte, ténylegesen csak a maláj Keretapi Tanah Melaju Berhad (KTMB) vasúttársaság rendelt belőle 10 darabot 1986-ban. Ezek között volt két-,három-, illetve ötrészes szerelvény is. A vonatokat a Ganz folyamatosan szállította a KTMB részére, a legutolsó 1992-ben hagyta el a gyárat.

Buszos életérzés

A Ganz-Ikarus sínbuszt elsősorban a kisforgalmú, kis tengelyterhelésű vasúti mellékvonalakra tervezték. A motorkocsit egy, vagy adott esetben két 250 kilowatt teljesítményű, hathengeres, fekvő Cummins NTA855R típusú motor hajtotta, mellyel 100 km/órás maximális sebességre volt képes. Az utasteret az Ikarus 256-os buszokban használt kárpitozott, fejtámlás ülésekkel szerelték, mindkét oldalt dupla elrendezéssel. A legkisebb, kétrészes szerelvényben 86 ülést helyeztek el, míg a háromrészesben 120 ülőhely volt.

Egy ötrészes szerelvény, mely az utolsó exportált példányok egyike volt

Hogy teljes legyen a kényelem a Ganz-Ikarus motorkocsikban WC-ket is kialakítottak, a felszálló előtereket pedig huzatvédő paravánokkal választották el az utastértől. Az utasok le és felszállása a szintén az Ikarus 256-os járműveknél alkalmazott elektropneumatikus lengő-tolóajtók működtetésével történt. A Malajziába szállított motorkocsik többségét elhúzható ablakokkal gyártották, azonban volt olyan jármű is, amelyet már légkondicionálóval vásárolt meg a KTMB.

Egy ideig a MÁV is fontolgatta az Ganz-Ikarus motorvonatok forgalomba állítását, mivel a '80-as években a hazai vasúti mellékvonalak rendkívül túlterheltek voltak. 1986-ban a MÁV kísérleti jelleggel még egy Ikarus 260-ast is átalakított sínautóbusszá, azonban a próbafutásokat követően visszaalakították rendes közúti forgalomra alkalmas autóbusszá.

Forrás: Ganzdata.hu/Vezess

{flike}

{jcomments on}