Az Iszlámon belül azonban az Istenen belüli pluralitás ilyen megfogalmazása a monoteizmus tagadása és nem egyeztethető össze a muszlim szentírásokban található kinyilatkoztatásokkal. Ez Shirk, azaz partner Istenhez való hozzárendelése - legyen az fia, lánya vagy más partner -, ami hitetlenség egyik formája az Iszlám szerint. További részletek Shirk-ről a "Shirk, azaz társállítás, bálványimádás" c. cikkben.

Ó, Könyv Népe! Ne essetek szélsőségekbe hitvallásotokban és ne mondjatok mást Allahra, csak az Igazat. Mert bizony, Jézus Krisztus, Mária fia, Allah Prófétája, az Ő szava, amit Máriába vetett és lélek Tőle. Higgyetek hát Allahban, az Ő Prófétáiban és ne mondjátok „Háromság.” Ha (ennek) véget vettek, jobb lesz nektek. Allah az Egy Isten és Legyen Ő Magasztos attól, hogy gyermeke legyen. Az Övé minden, ami az Egeken és a Földön van és Allah Elegendő arra, Kire hagyatkozz.

Az emberek szélsőséges gondolatai blaszfémiába (istenkáromlásba) vezethetik őket, ami egy vallás alapgondolatával ellentétes. A Zsidó túlkapások formalizmusban, rasszizmusban, Jézus elutasításában öltöttek testet, melyekről több helyen beszéltünk. Az a Keresztény hozzáállás is kritikát kap, amely Jézust Allahhal teszi egyenlővé. Számos esetben Máriát bálványként imádja, valamint Allahnak fizikai értelemben vett fiút tulajdonít. Ide sorolható a Szentháromság Tana, aminek nincs hitbéli indokoltsága. Alexandriai Atanáz patriárka szerint, aki ebben nem hisz, az a Pokol tüzének martaléka mindörökké. Nekünk, Muszlimoknak is őrizkednünk kell a szélsőségektől, melyek a doktrínák és a formalizmus helytelen követéséből adódnak. Az Iszlám Umma jelenlegi problémája ebből a hozzáállásból adódik. Az Iszlám a legtoleránsabb és legbefogadóbb vallás, míg néhány Muszlim a legtürelmetlenebb és legszegregállóbb.

Tagadnak, akik mondják: „Mert bizony, Allah a harmadik a háromból (Szentháromságból egy).” Nincs más Isten, csak az Egy Isten. Ha nem fejezik be azt, amit mondanak, megérinti azokat, kik hitetlenek közülük, a fájdalmas büntetés. (Korán 5:73)

Hasonló tartalom 5:116-117.

A Szentlélek első előképe a Bibliában az, amikor Ábrahám megvendégeli a három angyalt. A Koránban ez a tétel megerősítést nyer, 11:77-ben, Qurtubi magyarázatában Gabriel, Michael és Israfil. Első említése a Bibliában, amikor Gábriel angyal hozta a „jó hírt”, hogy a Szentlélek által Mária lesz a Messiás anyja. Az Iszlám Gábrielt értelmezi a Szentlélek fogalma alatt. A Koránban Mária angyalok általi látogatása a 3:45-47-ben szerepel. Az Iszlám, nem ötvözi bele Gábrielt egy tanba, ahol atya és fiú szerepel. (Lásd: „Gábriel és az angyalok” „Gabriel (Jibreel) and the angels”). A szentháromság tanának megjelenését egy hitvita következményének tartja az Iszlám, ami Arius presbiter (256-336) és Athanasius püspök (296-373) között zajlott. A Kis-ázsiai Niceában 325 májusában kezdődött meg egy két hónapos gyűlés. Arius és követői úgy vélték, Jézus a legtökéletesebb teremtmény, de emberi lény, tehát nem lehet egyenrangú az őt teremtő isteni hatalommal. Athanasius és Alexandrosz pátriárka elutasították Jézus emberi természetét és az Atyához hasonlóan örök életűnek, az isteni főséggel egylényegűnek tartották őt. Arius tagadta a szentháromság tanát, Athanasius pedig vallotta azt. A Niceai zsinat Athanasius győzelmével ért véget, ettől kezdve kodifikálódott a Szentháromsághoz és Jézus megítéléséhez fűződő tan a katolikus egyházban. Arius tanát eretneknek nyilvánították, ettől függetlenül az Unitárius vallás alapját ez a tan adta.

Jézus a Bibliában megígérte a Szentlélek eljövetelét, amelyet a görög nyelven írott evangéliumok „Parakletosznak” neveznek, és ezt gyakran „Vigasztaló” néven fordítják le.

Ugyanez a Koránban így áll:

Mikor Jézus, Mária fia így szólt: „Ó, Izrael fiai! Én a ti Prófétátok vagyok, megerősítve azt, mi előttem volt a Tórából és örömhírét hozva annak, ki utánam jön el, kit úgy hívnak: „Ahmed.” Mikor elhozta nekik a bizonyságokat, mondták: „Ez nyilvánvaló mágia” (Korán 61:6)

Jézus küldetése csak saját népéhez, a Zsidósághoz szólt. Máté 10:56 és Máté 15:24: „Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.” Valamint Máté 15:26: „Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.”
„Ahmed”, vagy „Mohammed” jelentése Áldott, ami megfelel a Görög Periclytos szónak. A jelenlegi János Evangélium változatokban a 14:16, 15:26 és 16:17 versekben „Vigasztaló” eljövetele szerepel, ami a Görög Paracletos szó átírása, ami valójában „Ügyvéd”, vagy „aki a barátja segítségére van” jelentéssel bír és nem annyira jelent Vigasztalót. Hittudósaink meggyőződése, hogy a Paracletos, a Periclytos téves olvasásából származik és Jézus eredeti mondásaiban az Ahmed névnek megfelelő jelentés kapott helyet. Még ha Paraclete lett volna, akkor is alkalmazható lenne a Prófétára, mert azt jelentené: „Kegyelem minden teremtménynek” (21:107) és „legkedvesebb és kegyelmes a hívők felé” (9:128).

16:17 versekben „Vigasztaló” eljövetele pedig sok magyarázó szerint utalás Mohamed prófétára (béke reá).
Íme, itt eltérnek doktrínáink, de ezzel együtt tisztelnünk kell egymást. Amikor az a tét, hogy földünkön a rontás erői uralkodnak-e el, nem az a lényeg, hogy prófétáink gyökerei hova vezetnek, hanem az, hogy mit tanítottak. Tanításainkban pedig közel állunk. Együtt talán többre megyünk, ha jobban megismerjük egymást és azokra a pontokra koncentrálunk, melyek közösek.