Azonban evilági tettei nem nyertek elfogadást. Egy szónoklata, egy böjtje és egy szolgálata sem, amit nagy plénum előtt tett. Pedig ő volt a leghíresebb szónok, a legbölcsebb tudós. Egész életében csak egyetlen tettet számított fel az Úr. Ez az volt, amikor egy alkalommal egy szegény asszony megszólította és a házába hívta, hogy olvasson Koránt meghalt hozzátartozóiért. A híres szónok engedett a kérésnek és teljes odaadással részt vett az asszony gyászában. Nem voltak sokan. Csupán 3-4 öregasszony volt jelen, mind szegények, akiket megviselt az élet. Amikor a sejk befejezte az olvasást, az asszony hozzáfordult és pénzt ajánlott. A szónok elszégyellte magát és elutasította. Az asszony kérve kérlelte, hogy fogadja el tőle az adományt. Egy éven át gyűjtötte, hogy eleget tudjon tenni a gyásznak, amit lelkiismerete követelt meg tőle. Pár fillér volt az egész, de az asszony számára ez volt minden, amit adni tudott. A szónok vonakodva ugyan, de elfogadta az adományt. Nem azért, mintha rá lett volna szorulva, hanem mert nem akarta megsérteni az asszonyt. A Barzakban ez volt az egyetlen tett, amit elfogadott tőle az Úr.

Miért említettem fel ezt a példabeszédet? Nézzetek körbe, kik vesznek titeket körül? Népszerűséghajhász emberek, feltűnést keltő dumások! Tetteik és beszédeik java része elszáll, tartalmuk üres. Magukon kívül nem szolgálnak senkit. Eszközök vagytok számukra, hogy önös céljaikat megvalósítsák.

A példabeszédben a szónok számára megvilágosodott, hogy mi az a szolgálat, aminek értéke van. Várjuk ezt a megvilágosodást a jelen szónokaitól is.

Mondd: „Cselekedjetek! Allah, az Ő Profétája és a hívők látják tetteiteket. Vissza lesztek térítve a Láthatatlan és Látható Világ Ismerőjéhez és majd Ő kihirdeti nektek azt, amit tettetek. (Korán 9:105)