A későkádár idők reformista tsz-elnökeit idéző mentalitású polgármesterrel, mintaüzemekkel, május elsején táblákkal vonuló közmunkásokkal, háztájival, kockás papíron abszolvált „árképzéssel” mintha újra életre kelt volna a szocializmus a kőkeményen fideszes Jász-Nagykun-Szolnok megye kellős közepén. A faluban meghatározó tulajdonos az önkormányzat: az övé a mozgóbüfé, az „ifjúsági szórakozóhely”, a virágbolt és a tüzép telep. De az önkormányzat a legnagyobb munkaadó is: évről évre százhúsz közmunkás serénykedik az önkormányzat üzemeiben. A tiszatenyői polgármester nem tett mást, csak kimaxolta mindazt, amit a közmunkarendszer lehetőségként kínál.

Több információ jutott el az Átlátszóhoz arról, hogy Tiszatenyőn valami nagyon nem stimmel a mezőgazdasági közmunka-programmal: elgazosodott földekről, fólia és palánták nélküli kertészetről, üresen álló feldolgozóüzemekről szóltak a hírek.

Az nem volt kérdés, hogy a település a sajátos magyar közmunkamodell zászlóshajója: Kazinczi István polgármester minimum havi gyakorisággal tart előadásokat a siker titkáról. A nyilvánosan hozzáférhető dokumentumokban idilli képeket és idilli számokat láthatunk: boldog közmunkások termelnek meg milliós értékeket.

Faktum, hogy nem sokkal azután, hogy bejelentettük a polgármesternél, vizitálnánk a faluban, nagy sürgés-forgás kezdődött: közmunkások hada esett neki a gazos kertészetnek, felszántották a parlagon heverő területeket, ezrével ültették ki a palántákat sat.

Persze lehet véletlen egybeesés is, de mire sikerült időpontot egyeztetni a polgármesterrel, már minden a helyén volt: földek bevetve, palánták elültetve. Igaz, az önkormányzat földjére elültetett növény június elején még alig látszik ki a földből.

Órákat beszéltünk végig Kazinczi István polgármesterrel, miközben büszkén mutogatta a birodalmát sertéshizlaldától a szikvízüzemig („Így jön ki legolcsóbban a közmunkásoknak járó védőital”). Talán nincs még egy településvezető, aki ennyit ki tudna hozni abból, amit a közfoglalkoztatás feltételrendszere nyújtani tud.

További részletek az Átlátszó cikkében >>