Az Egy Morzsányi Szeretet Egyesület szeptember utolsó előtti szombatján ismét vendégségbe hívta mindazokat a debreceni felebarátainkat akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán.

Már jóval, egy órával a kezdés előtt legalább nyolcvanan álltak a sorban, és folyamatosan jöttek az ételre várók. A járvány miatti áremelkedések számos kisnyugdíjas, többgyermekes család számára okoznak megoldhatatlan nehézséget. Gyakorlatilag arra kényszerülnek itt Debrecenben /is/ nagyon sokan, hogy lessék, hol osztanak ingyen ételt a civilek. Az ételosztás végére legalább kétszáz szegény sorsú debreceni embert tudtunk megvendégelni.

Mi a magunk tehetségéből igyekszünk segíteni: erőnk sajnos véges, hiszen nem közpénzből gazdálkodunk, egy fillér támogatást sem kaptunk a megalakulásunk óta. Többségében "kisemberek" pár ezer forintos adományaiból működünk. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki fontosnak érzi, hogy segítse munkánkat.

A menüben volt paprikás csirke, többféle kalács, rengeteg péksütemény, májkonzerv, és természetesen friss kenyér. A gyermekeknek egy kis finomság is jutott. A végén még repetát is tudtunk adni, így a családosok is legalább 2-3 napi élelemmel tudtak hazamenni.

Valószínűleg a koronavírus járvány hatásának is tudható be, hogy a vendégkör teljesen megváltozott. Látszik az elmúlt hónapok történései újabb emberek egzisztenciáját roppantotta meg. Soha ennyi kisnyugdíjas nem állt a sorba ételért, s számuk egyre nő.&

Legalább ötven kisebb- nagyobb gyermek jött szüleivel a Morzsapartira, ennél szomorúbb látványt nem nagyon tudunk elképzelni. Úgy hisszük, mindannyiunk felelőssége, hogy Magyarországon, a 21. században egyetlen éhező gyermek sem legyen. Ez a szám  is  növekszik, nagyon sok gyermek bizony hétvégén éhesen fekszik le, ha nincs valahol ingyenes ételosztás. 

A Morzsaparti csapat a mai napon ismét elért a teljesítőképessége határára. Azt látjuk, egyre több vendégünk érkezik, de mind nehezebb gondoskodni arról, hogy mindenkinek jusson ennivaló. Annak ellenére, hogy a vártnál ismét  jóval többen jöttek, senki sem engedtünk haza üres kézzel. Köszönjük az eddigi felajánlásokat, adományokat, hálásak vagyunk mindenért, amit kaptunk.

Úgy látjuk azonban, hogy a társadalom elesettjeinek a segélykiáltását csak kevesen hallják meg, a szolidaritás, a felebaráti szeretet kiveszőfélben van. Nem magunknak kérünk segítséget, hanem azoknak a nyomorgó embereknek, akinek már régen nem futja még csirkefarhátra sem. Talán érdemes lenne egyszer végig gondolni, hogy a külbecs mögött, milyen is a való világ, Hiszen a sorok --nemcsak Debrecenben, bizony egyre hosszabbak.

A debreceni Morzsaparti csapat legközelebb október 16 .-án hívja meg vendégségbe a cívis városban élő nehéz sorsú embereket. Kérünk minden jóérzésű honfitársunkat támogassa, segítse munkánkat. 

Több minden más mellett arra gondoltunk, hogy online árveréseket szerveznénk olyan alkotásokból, dedikált könyvekből, sport mezekből stb.. melyeket a szegényeket ilyen módon is támogatni kívánó művészek, alkotók, sportolók, magánszemélyek ajánlanak fel az egyesületnek. Minden olyan tárgyat örömmel fogadunk, ami mások számára értéket jelenthet, örömet szerezhet.
Aki szeretne hozzájárulni a kezdeményezésünkhöz, kérjük a fenti email-címen jelezze.

Hiszünk az emberi jóság és szeretet erejében. Sokan nyújtják segítségért a kezüket, fogjunk össze értük.

Úgy gondoljuk, hogy Teréz anya pontosan megfogalmazta, az emberi lét igazi értelmét:

„Életünk végén nem a diplomáink alapján leszünk elbírálva, vagy hogy mennyi pénzt szedtünk össze, vagy hogy milyen dolgokat valósítottunk meg. Hanem aszerint leszünk elbírálva, hogy: „Éhes voltam és te megetettél, fáztam és te ruhát adtál, nem volt fedél a fejem fölött és te befogadtál.”

Lipcsei Andrea
az egyesület vezetője