Pozsony és Budapest a múlt héten kölcsönösen berendelte a másik állam nagykövetét a kettős állampolgárság kérdésében újra fellángolt vita kapcsán. „A magyarokat felforgató, destabilizáló elemekként feltüntetni számunkra elfogadhatatlan. Mint ahogy elfogadhatatlan az is, hogy egy kormányzati tisztségviselő, egy államtitkár befagyott kaukázusi konfliktusokhoz hasonlítsa a felvidéki magyarok helyzetét”, érvelt Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter múlt csütörtökön Révkomáromban. Hozzátette, bár eddig nem sikerült biztosítani a kettős állampolgárság lehetőségét Szlovákiában, remélhetőleg egyszer erre is megszületik a megoldás.

Reménye egyelőre hiú ábrándnak tűnik, hiszen Szlovákia 2010-ben épp a könnyített magyar honosításra válaszolva tiltotta meg a kettős állampolgárságot. Emiatt a szlovákiai magyarok nem is tudtak, vagy nem is akartak tömegesen élni a lehetőséggel, a szlovák törvény pedig annak ellenére sem változott, hogy Orbán Viktor magyar és Robert Fico korábbi szlovák miniszterelnök igen jó viszonyt ápolt egymással. Bár az első emlékezetes Orbán-Fico közös pálinkázás és néhány, a gazdasági együttműködést fellendítő megállapodás után utóbbi azt ígérte, hogy a közeljövőben a „kényes kérdések” – a szlovák állampolgársági és nyelvtörvény – is sorra kerülnek, Fico úgy bukott meg 2018-ban, hogy Budapest sosem erőltette a kérdést. Vígan együttműködtek a szlovákiai magyarok számára hátrányos törvények dacára. A populista Igor Matovic tavaly tavaszi kormányalakítása ismét a magyar-szlovák államközi viszony szorosabbá fűzését ígérte, csakhogy a négypárti koalíció kezdettől konfliktusokkal terhelt, a külügy pedig a jobbközép liberális SaS vezetése alatt áll. Az állampolgársági törvény módosítása most került terítékre, de nem várható lényegi változás, a magyar állampolgárságért folyamodók továbbra is elveszítik szlovák állampolgárságukat.

A közvetlen államközi botrányt az okozta, hogy Martin Klus (SaS) külügyi államtitkár azt nyilatkozta, ha a szlovákiai magyarok érzelmi vagy kulturális kötődés alapján felvehetik egy másik ország állampolgárságát, az olyan problémákat okozna, mint Kelet-Ukrajnában, Dél-Oszétiában és Abháziában. Vagyis gyakorlatilag biztonsági kockázatnak nevezte a szlovákiai magyarokat, hiszen az említett példákban arról van szó, hogy Oroszország ott élő állampolgárai védelmére hivatkozva katonailag is segíti  a szakadár közösségeket.

Ivan Korcok külügyminiszter belügyekbe való beavatkozásnak nevezte Szijjártó szavait és nem is volt hajlandó a hétvégén tárgyalni magyar kollégájával, bár Budapest ezt kezdeményezte. Matovic miniszterelnök közben hiába jelezte, hogy Szijjártó segített beszerezni Szlovákiának a Szputnyik orosz vakcinát, ez sem lendített az ügyön, hiszen maga a vakcinabeszerzés is a szakadás szélére sodorta a pozsonyi koalíciót.

A magyarságot biztonsági kockázatnak nevező államtitkári nyilatkozat ellen a szlovákiai magyar pártok is hevesen tiltakoznak. Mint ahogy nagyon sok, magyar állampolgársággal nem rendelkező magyar is kifogásolja, ugyanis egyszerűsítő és általánosító ez a megközelítés. Az eurozóna tag Szlovákiából kevesebben igényelték az állampolgárságot, és a Magyarországra áttelepedettek aránya is jóval kisebb, mint a Romániából, Szerbiából és Ukrajnából érkezőké. A szlovákiai magyarság abban a tekintetben is „különc”, hogy 2009-től már egy nem etnikai alapon szerveződő érdekképviselet mellett is kiállt. A Híd-Most magyar-szlovák vegyes párt a tavalyi kudarcig 10 éven át az egyetlen magyar képviselet volt a pozsonyi parlamentben, míg az Orbán-kormány által támogatott etnikai párt, az MKP következetesen kiszorult onnan. Az államközi vita azonban a teljes közösséget érinti és sújtja. Budapest úgy ragaszkodik a kettős állampolgárság szlovákiai engedélyezéséhez, hogy az állampolgárság kérdése az Unión belül is belügy, tagállami hatáskör. 

Mindenki másképp csinálja

Sem Európában, sem az Európai Unióban nem ördögtől való a kettős állampolgárság intézménye. Ám, mivel az EU is nemzeti hatáskörben hagyta az állampolgárság kérdését, az „ahány ház annyi szokás” gyakorlata érvényesül. A kettős állampolgárság miatt azonban időnként így is vita lángol fel az érintett tagországok között.

Legutóbb 2018-ban, amikor a szélsőjobb osztrák szabadságpártnak köszönhetően Sebastian Kurz kormányának programjába is bekerült, hogy Ausztria osztrák állampolgárságot ad a dél-tiroli németeknek. Az ügy pikantériája, hogy az ötlet ellen hevesen tiltakozó Olaszország maga is engedélyezi a kettős állampolgárságot, Ausztria viszont tiltja.

Ausztrián kívül alapállásban Németország, Csehország, Szlovákia, Luxembourg, Lettország, Észtország, Litvánia, Lengyelország és Hollandia is tiltja a kettős állampolgárságot, de sok esetben kivételt tesznek – mint például Lettország az egykori politikai menekülteknek és leszármazottaiknak vagy Németország a lengyelországi németeknek. Berlin ugyanakkor nem biztosít szavazójogot a könnyített honosítással állampolgárságot szerző lengyelországi németeknek.

Görögországban létezik ugyan a kettős állampolgárság intézménye, de csak bizonyos esetekben. Az egykori katonai diktatúra elől menekültek hazatérhetnek és megtarthatják mindkét állampolgárságukat, azok a görög állampolgárok viszont, akik saját akaratukból szereznek másik állampolgárságot, elveszítik a régit. Az Albániában élő görög kisebbség tagjai a magyar státustörvényben biztosított magyar igazolványhoz hasonló személyi igazolványt igényelhetnek, de szavazati jogot ezzel nem szereznek.

Románia már a kilencvenes évektől lehetővé tette a könnyített honosítást a határon túli románok számára, egyben szavazati jogot is biztosított új, az országon kívül élő állampolgárainak. Horvátországnak hasonlóan járt el, jelenleg a balkáni államnak közel annyi állampolgára él határain kívül, főképp a szomszédos volt jugoszláv államokban, mint saját határain belül. Eredetileg minden kettős állampolgár rendelkezett horvát szavazati joggal is, de mivel itt valóban tömeges volt a külföldi voksolás, ami alapvetően befolyásolta a politikai viszonyokat, ma már csak a bejelentett horvátországi lakcímmel rendelkezők szavazhatnak automatikusan. A külföldön élők regisztrálhatnak a szavazásra, de levélszavazási lehetőségük nincs, voksaikat a külképviseleteken kell leadniuk.

Szlovéniában is adott a lehetőség a kettős állampolgárságra, de csak azok számára, akik a kérelem benyújtása előtt legalább egy évig az országban tartózkodtak és akiknek egyenes ágú felmenője szlovén állampolgár volt. A többi, fel nem sorolt uniós tagállamban lehetséges a kettős állampolgárság megszerzése, de nem a magyarhoz hasonló könnyített honosítással.

Spanyolország és az Egyesült Királyság volt gyarmataik révén különleges állampolgársági rendszert működtet. Spanyolország például állampolgárságot ad a latin-amerikai országok spanyol ajkú lakóinak, de a máshonnan származó kettős állampolgároknak három éven belül választaniuk kell, nem tarthatják meg mindkét útlevelüket.

A nem EU-tag Szerbia is gyakorolja a könnyített honosítást és engedélyezi is állampolgárai számára. Ukrajnában eddig sem volt engedélyezett a kettős állampolgárság, viszont nem is szankcionálták az azzal rendelkezőket.

Oroszország engedélyezi a kettős állampolgárságot, de az ukrajnai gyakorlathoz hasonlóan, saját területén a kettős állampolgárokat is kizárólag orosz állampolgároknak tekinti, és külföldön is így védelmezi őket. Moszkva nemcsak a határain túl élő oroszoknak biztosít állampolgárságot, hanem minden egykori szovjet tagköztársaság polgárának, aki a birodalom szétesése következtében vált hontalanná. A Szovjetunió megszűnésével mintegy 22-23 millió orosz rekedt Oroszország határain kívül. (nepszava.hu)