A probléma egyik gyökere, hogy a demográfiai korfa alakulása miatt a munkaerőpiacra belépő új generációk sokkal kisebb létszámúak, mint az onnan kilépők. Például 1953-ban még 206 ezren születtek, 1998-ban már csak 124 ezeren. A munkavállalási célú elvándorlás gyorsul, a képzett fiatalok elhúznak külföldre.

Eközben ráadásul hatékonyság szempontjából a magyar vállalkozások nagy része nemzetközileg nem versenyképes, az alacsony technológiai színvonal és munkaszervezés miatt munkaerőigényük túlzott.

A szakképzett munkaerő hiánya egyes ágazatokat kiemelten sújt, például az idegenforgalmat, vendéglátást, IT-t, építőipart. Az álláskeresők száma jelentősen csökkent, és ezek jelentős hányada (több mint 40 százaléka) képzettséggel nem rendelkező állástalan, versenyszférában nem, vagy nagyon nehezen alkalmazható, ráadásul helyzetük csak lassan alakítható.

Csak nehezíti a helyzetet, hogy Magyarország nem célországa az unión kívüli munkavállalási célú migrációnak. (A magasan képzett, harmadik országból érkező munkavállalók foglalkoztatására kiadott, ún. kék kártyák száma Magyarországon, éves szinten nem éri el a 10 darabot.)

Emellett az országon belüli mobilitás elmarad a kívánatostól és a rendelkezésre álló munkaerő minősége romló tendenciát mutat. Az iskolából kikerülő korosztályoknál a tanulás és a teljesítmény lényegesen kisebb értéket képvisel. Ezt jól illusztrálja a Pisa felmérések romló eredménye is. A digitális írástudásmérés során 34-ből 30. a magyarok. Olvasásban, írásban és matematikában is az OECD átlag alatt teljesítettek a magyar gyerekek.

Mit lehet csinálni ilyen helyzetben? Az MGYOSZ szerint reális célként a trendek megállítását, lassú megfordítását lehet kitűzni. Az átmeneti időben pedig minden lehetséges módon kezelni kell a munkaerőhiányt annak érdekében, hogy az elmúlt években elindult gazdasági növekedés folytatódhasson, a gazdaság működőképes maradjon.

A gyáriparosok a következőt javasolják rövid távon:

• kormányzati program szükséges a kulturálisan beilleszthető, szakképzett munkaerő bevonására (például Lengyelországban 1 millió ukrán dolgozik, ez népességarányosan nálunk 250 ezer munkavállaló lenne)
• a bérszínvonal, a reálbérek differenciált emelése összhangban a vállalkozások jövedelemtermelő képességével, jogszabályi beavatkozás helyett tárgyalásos úton, illetve munkáltatói döntésekkel
• a munkáltatói terhek csökkentése annak érdekében, hogy a rosszabb helyzetben lévő vállalkozások is képesek legyenek a béremelésre
• a közmunka programban foglalkoztatottak egy részének átsegítése a versenyszférába, a belföldi mobilitás élénkítése közlekedési és lakhatási támogatások, juttatások növelése révén
• a költségvetési szférában dolgozók részarányának csökkentése
• aktív munkaerőpiaci eszközök között nagyobb arányban jelenjen meg a képzés
• a vállalati hatékonyság és ezzel a munkaerő-kereslet csökkentése

index.hu