Hát perszehogy nincs most hóvirág, elvégre szeptember van. Igen, a belépőjegy árában benne volt a hóvirág nézés. És? Szabadon tetszik nézni? Tetszik. Az már nem az én bajom, ha nem tetszik látni. Haladjunk tovább.

Itt látható az egészség temploma, a sport fellegvára. Nem, nem szabad rámenni a fűre, focizni főleg nem szabad, mert lelövik a biztonsági őrök. Itt úgy kell sportolni, hogy megveszi az ember a belépőjegyet, leül szépen a helyére és szotyolát zabál. Vagy pattogatott popcornt baconszalonnával. Hogy attól nem lesznek egészségesek? Ki nem szarja le? Itt akkor sem fog senki focizni, csak az aranylábú csatárok. A főnök így szereti, pont. Ballagjunk tovább.

Tessék egy kicsit gyorsabban haladni, drága asszonyom! Hogy kiesett a kerekesszék egyik kereke? El is törött? Ne tessék sírni, öt év múlva majd tetszik kapni egy másikat. Már persze, ha ki tetszik tudni fizetni az önrészt. Mert az állam nem fejőstehén. Addig tessék szépen itt elücsörögni, nem olyan nagy idő az a pár év. Így, szépen betoljuk a nénit ide, a fa alá. Innen jó a rálátás. Hogyhogy mire? Akármire.

Már megint mi van ott hátul? Miért nem kapkodja egy kicsit a lábait, uram? Nem zavarja, hogy feltart mindenkit? Miért nem bír jönni? Ja, hogy rákos. Szar ügy. Írjon kérelmet, majd aztán azt elbírálják és még az is lehet, hogy fog kapni valami jó kis modern gyógyszert. Hátha az használ. Már persze, ha el nem patkol addig. Kitartás! Addig üljön szépen ide a padra. A kis padra. Közel a temető, ha úgy alakulna. Sok szerencsét.

Mi ballagjunk tovább, senki ne maradjon le! Szaporán szálljunk fel a buszra, sok még a látnivaló. Ha már egyszer megvették a jegyet erre a túrára. Önként. Na. Hölgyeim és uraim! Nézzenek balra. Ott látják a pusztulást, a nihilt, a nemzethalált, a gendert, a buzikat, a liberálisokat és a dögvészt. Ebben a sorrendben.

És most nézzenek jobbra! Na, mit látnak? Tiborczék villáit? Mészáros földjeit? Orbánék bányáit? Miről beszélnek maguk? Ne arra nézzenek, hanem ezek mögött mit látnak? Hogyhogy egy fél Balatont? Né, tényleg! Semmi pánik, megvan az. Biztos hazavitte Mészáros úr, hogy télen be ne fagyjon. Ha megvette, hadd vigye! Örüljünk neki, hogy még csak a felét vette meg. Így itt maradt nekünk a másik fele, amit csodálhatunk. Még.

Puff, kicsit lerobbant a busz. Nem baj, már amúgy is közel vagyunk. Sétálunk. Hát nem gyönyörű a táj? A kisvasúton átívelő üveghídnak a csodájára járnak. Még más bolygókról is jönnek, azért kellett az űrkikötő. Oda is van írva fölé, hogy Üveghíd a munka világába. Látják? Abban a bódéban ott alatta, na ott szokott lenni az őr, aki vigyáz a hídra, el ne lopják. Bizony, a Farkas, az vigyáz rá. Nem, nem a Flórián, hanem a Berci. A zűrhajós.

Na, a buszt sem sikerül megjavítani és már erősen sötétedik. Nem baj, megoldjuk. Mi van már megint? A kedves házaspár miért nem halad a csoporttal? Hogy elfogyott az erejük, mert napok óta nem ettek? Segítek, semmi gond. Tessék szépen ide állni.

Úgy, egymás mellé. Fogják meg egymás kezét… meg is vagyunk. Hogyhogy mit csináltam? Lerúgtam őket a szakadékba. Mi senkit nem hagyunk az út szélén.

Mielőtt felszállnánk a buszra, van egy kérésem. Akik fideszesek, azok álljanak jobbra, az ellenzékiek meg balra. Köszönöm. Hát, ez nem egy nagy tömeg, de oda se! Az a pár fideszes szálljon fel a buszra, a többiek meg rugaszkodjanak neki és kezdjék el tolni a buszt. Arra, előre. Igen, tudom, hogy ott a szakadék. Oda tartunk. Most meg miért tetszik ordítozni? Hogy mindenki lezuhan? Aki a buszban ül és aki tolja, az is? Le hát. Ki mondta, hogy valaki megússza?

Köszönjük, hogy velünk utaztak.

Szerző: Swan Edgar/kolozsvaros.com