Nem egyedi a jelenség, a világ számos országában figyelhető meg hasonló mértékű drágulás, az okok között szerepel többek között az Ukrajnában zajló háború okozta élelmiszer és alapanyag ellátási problémák és a dráguló energiaárak. De pontosan hogyan áll össze az a fogyasztói árindex, amit az infláció meghatározására használnak és miért érzékeli a lakosság a hivatalos inflációnak a dupláját? 

Az inflációt röviden csak pénzromlásként szoktuk definiálni, ami egyébként helyes is, de a mutató teljes leírása, hogy a háztartások által saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások árainak átlagos változása az előző év azonos időszakához képest.

Ezek a bizonyos, háztartások által vásárolt termékek és szolgáltatások 7 fő csoportra vannak osztva a KSH fogyasztói árindexében, ezek a következők: élelmiszerek, szeszes italok és dohányáruk, ruházkodási cikkek, tartós fogyasztási cikkek, háztartási energia, egyéb cikkek és üzemanyagok, szolgáltatások.

Ezeken a főcsoportokon belül vannak az 1000 darab konkrét termék és szolgáltatás, más néven az árreprezentánsok, amiknek az árváltozását méri a KSH és amik kiadják az éves átlagos árváltozást.

A GKI Gazdaságkutató Zrt. rendszeresen végez egy felmérést a magyar háztartások körében és arról kérdezik a lakosságot, hogy ők mekkorának érzékelik az inflációt. Idén áprilisban a mért infláció mértéke 9,5% volt, amíg a GKI felmérése szerint 22 százaléknak érezte az árdrágulás mértékét. Ez jelentős különbség és az olló folyamatosan nyílik, ami idővel képes visszahatni a reálgazdaságra is. (Pénzcentrum)