"A mai szociális válság újabb és újabb családokat, nyugdíjasokat és dolgozókat ránt majd magával. Lássuk be, hogy ez a kormány szociálisan érzéketlen, és azokat a szociális értékeket, vívmányokat, amelyeket a magyar emberek hosszú évtizedeken át felépítettek, és a rendszerváltás viharai közepette is átmentettek, most kész esztelen módon lerombolni."

Mit gondol a kedves olvasó, az idézetet vaj" ki és mikor mondta? Elhangozhatott volna, akár a héten is, amikor a jövő évi költségvetésről tárgyalt a magyar parlament, de az elmúlt években valamennyi, szociálisan csak egy picinykét érzékeny baloldali vezető szájából is . A mai Fidesz ismeretében,talán egyvalakire nem tippelne senki, Orbán Viktorra, a magyar nép egykori - talán igaz sem volt - reménységére.

A magyar kaméleon hosszú utat tett meg a politikában. Ahogyan felénk - a faluban mondanák - volt már minden az elmúlt 27 évben, csak akasztott ember nem. A lánglelkűnek hitt ifjúból, uralkodása alatt előjött a valódi éne. Mindent a hatalom megragadásának rendelt alá, az éppen aktuális néplélekhez igazította minden mondatát, cselekedetét. Talán még van aki emlékszik, amikor a 2006-os kampány időszakában olyan kordzakókat hordattak vele a tanácsadó, amelyek az sugallták, hogy közületek való vagyok, olyan vagyok mint ti.

Az írás elején idézett mondatokat, 2007-ben, szeptember 18-án mondta, az öszödi beszéd első évfordulója alkalmából összecsődített Fidesz rendezvényen. Egy feljövőben levő politikus kritikája, az akkori hatalommal szemben: az emberek kajolták a szavait. Hisz" azt mondta ki, amit akkor az ellenzék vezérétől vártak az egyre gyarapodó hívei.

Kormányra kerülve gyorsan elfelejtette, hogy mit mondott pár éve. Emlékszünk az egyik hírhedt mondására amely külföldi diplomaták előtt hangzott el saját szájából a 2006-os választások előtt: "ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok"'. Halkan kérdezem, egy ilyen mondat nyilvánosságra kerülése után - amelyet nem tagadott Orbán sohasem - hányan vonultak az utcára, hányan emlegetik napjainkban is, hogy a mindig igazat mondó politikus, enyhén szólva is lazán kezelte az ígéreteit? Persze ez a kettős beszéd működik napjainkban is. Van egy standard szövege az itthoni közönségének, létezik egy másik Orbán is, aki az EU-ban folytatja a hírhedt pávatáncát. Sok pályán játszik, az unió pénzéből lélegezteti a magyar gazdaságot, közben kelet felé, a nagy orosz medve irányába is kacsingat. A civil szervezeteket büntető törvény, gyakorlatilag a putyini minta átvétele. A demokrácia kellékei csak a színjátékhoz kellenek.

Napjainkban hazánkban soha nem látott méretű a szegénység. Több mint négy millióan élnek a létminimum alatt, több százezer család nyomorog, emberhez méltatlan körülmények között tengődik. Nyomortelepek jöttek létre az országban, ahol az emberi lét elemi feltételei sincsenek meg. Több tízezer gyermek éhezik, családjuk hétvégén, iskolai szünetben képtelen ellátni őket. A Fidesz egy választási ígéretét biztos betartott: senkit sem hagytak az út szélén. A nincsteleneket berúgták az árokba. Ilyen szociálisan érzéketlen, embertelen, cinikus kormánya a rendszerváltozás óta nem volt az országnak. Aki szegény, nincstelen, azt nem tekintik embernek, nincsenek emberi jogaik, nyűg a mai hatalom urai számára.

Nem éltem a Horthy rendszerben, csak olvastam arról ,hogyan tengették sanyarú életüket, az akkori társadalom számkivetettjei. Féja Géza, Viharsarok című szociográfiája, többek kötött szülőfalum akkori lakosainak a nyomorát is bemutatta. Egy idézet az írásból: "Természetes a gyermek helyes táplálásáról szó sem lehet. A gyermekhalandóság ezért akkora. A gyermek ugyanazt eszi, mint a felnőttek, főleg levest s ha van: kenyeret, nyáron dinnyét, változatosságról, vagy a gyermeki szervezet figyelembevételéről az adott viszonyok között szó sem lehet."

Nem véletlen, hogy a mai, plebejusnak hazudott kormányban erős a nosztalgia a második világháború előtti Magyarország iránt. Akkor is az volt a jellemző, kevesek éltek nagyon jól, a többség örült, ha néha napján kenyér jutott az asztalra. Móricz Zsigmond a Hét krajcár című írásában így mutatta be a századforduló utáni életet: "Ez gazdag fiók - vót. Ennek sose vót semmije. E meg mindig hitelbül élt. No te rossz, nyavalyás kódus, hát neked sincs egy krajcárod. Ó ennek nem is lesz, mert ez a mi szegénységünket őrzi. No neked ne is legyen, ha most az egyszer kérek tőled, most se adsz. Ennek van a legtöbb, ni! - kiáltotta kacagva, mikor kirántotta a legalsó fiókot, amelynek egy csepp feneke se volt."

A több millió nyomorban, egyik napról, a másikra tengődve, mélyszegénységben élőnek, a lyukas fiók mellett már egyebe sincs. Az Orbán rendszer "ajándéka" a számukra: a kilátástalanság, a korai öregség, az örömtelen élet, a korai halál. Mert a nyomorban élők, korán halnak. Király, te tetted ezt!