Majd a nagy központból figyelik az 1,67 millió falusi embert. No, akkor végleg oda a mi amúgy is törékeny demokráciánk.

Soha nem feledhető élmény. A nagypapáéknál, Himesházán maga volt a csoda.

Amikor a Csinos kiscsikó megszökött Juci mellől, és nagy lendülettel kivitte a fakaput. Amikor a libák a fenekembe csíptek. Amikor a nagymama rongylabdát kreált nekem, azzal szórakoztam. Amikor még forrón ettem volna a frissen sült kenyeret. Amikor a fára mászva majszoltam a szilvát, és kenyeret kaptam a dinnyéhez.

A kis falu maga volt a nagy élet. A templomra, a kocsmára és a kisboltra emlékszem.

Mise után irány volt az ivó, ott találkoztak a családok, amúgy a fröccs Lajos nagybátyám kedvence volt. Ő, ha hangosabban szólt, a falu eleje, vége hallotta, mondták, a Lajos megint nagyon mérges. Sokszor nem bírt az igazságérzetével az én juhász nagybátyám.

Falun élni gyerekként nagy varázslat, minden mai fiúnak, lánynak ajánlanám.

Persze, ma más kihívások ingerlik őket, ami nem baj, de egy kis vakáció az állatok, a természet ölében csak javukra válna. Sajnos, nem sokáig tartott a himesházi idill, nagyapáék elköltöztek, de ami még szomorúbb, tízéves voltam, amikor a nagymamám meghalt.

Aztán az akkor még faluban, kicsit nagyobban ugyan, gimnáziumban tanultam. Okos Pallagh, képzelje el, népszerű volt gimisnek lenni, ragadt is ránk a tudomány. Ott már 1952-ben középiskola volt. Azóta átvészelt minden vihart, remélem, a Balogéknak nem jut eszükbe tönkretenni.

Ezt is.

Himesházán azóta sem jártam, tudom, pici falu, kétezernél kevesebb lakóval. Ilyenből az országban van 2373.

Forrás: gepnarancs.hu

A Fidesz újabb ármánykodása, hogy lenyelnék a kis falvakat.

Elvennék tőlük az oxigént. Elvennék az önkormányzatokat.

Ez pedig a halálukat jelentené. Nagyon birizgálja a csőrüket, hogy többségében független polgármestert választottak maguknak a helybéliek.

Ezeknek fogalmuk sincs, mit jelent a polgármester és az önkormányzat. Én csak emberileg tudom megítélni, hiszen a “hivatalos” részéhez nem értek. Az utált panel szorongásában az elmúlt években három ilyen települést ismertem meg kicsit jobban.

Majd a nagy központból figyelik ezeket településeket? Azt hiszik, az önkormányzati munka nyilvántartásokból, adatokból, számokból áll. Talán küldenének oda, az összevont falvakba felügyelőt? Őrt? Aki figyel, és ha nem tetszik valami, lecsap az idegen. Ehhez különösen jól ért a hatalom.

Sejtésük sincs arról, hogy a polgármester:

• név szerint ismer mindenkit
• tudja, ki melyik házban lakik
• tudja, ki a beteg, kinek nincs munkája, ki hol tanul
• a kisujjában van a település múltja, jelene. A jövője? Bizonytalan.
• élő lexikon, mindenes
• egyszerre pedagógus, pszichológus, mérnök, szociális gondozó…

Láttam, amikor a gazdag falu – termálfürdője van – vezetője májusfát állított, fogta az ásót, és még csak kamera sem volt. Kiszállt az autójából, amikor meglátta az utcán a tolókocsiban a kilencven éves beteg nénit. Fúr, farag, intézkedik, sőt, a tűzoltó zenekar egyik tagja.

Láttam a váráról híres faluban a polgármester asszonyt, amikor sütötte a lakókkal a rétest a nagy programra, nem titkárság intézte az ügyeket, nem kommunikációs osztály irányította, hozta nyilvánosságra a falu ügyes-bajos dolgait.

Beszéltem azzal a faluvezetővel, aki még most sem tért napirendre afölött, hogy megszüntették az iskolát.

Hatvan gyerek kel útra naponta a környék három városának valamelyikébe, hogy tanulhasson. Megjegyzem, furcsa is, hogy gyereket csak buszmegállóban látni. Ilyenkor, nyáron, a tarka-barka színekben játszó kis településen végre hallani gyerek kacagást. Szeptemberig.

A polgármester ezért aztán különös figyelmet fordít a közösségi programokra, ahol együtt lehet kicsi és nagy.

Tönkre vágnának olyan közösségeket, ahol a városinál milliószor emberibb, élőbb a kapcsolat az emberek között. Az aztán nem érdekli őket, hogy sok szempontból sokkal nehezebben élnek ott az emberek, nehezebben kapcsolódhatnak be az ország vérkeringésébe.

Demokráciában minden választópolgár dönthet arról az önkormányzati választásokon, hogy kiben, kikben bízik, és nem más dumál bele sorsukba. Mindebből kizárnának 1,67 millió embert – fogják be szájukat a végeken.

Ha ez tényleg megtörténik, akkor végleg elbúcsúzhatunk az amúgy is ingatag demokráciánktól.

Még az is lehet, hogy beszántanák ezeket a kistelepüléseket, a földet pedig eladnák a csókosoknak…

…mert ma hazánkban az ember nem sokat számít, csak ha Fidesz-levegőt kapkod.

 gepnarancs.hu