Vajon azért zárták be az erőhorváti református általános iskolát, mert kevés volt a gyerek, vagy azért, mert az egyik tanárnő nevén potencianövelő krémeket, óvszereket és egyéb intim termékeket reklámozó webshop működött, ez pedig nem tetszett a fenntartó egyháznak. Ám hiába szerették volna eltávolíttatni a „fertőbe tévedt” pedagógust, az igazgató nem volt hajlandó kirúgni az amúgy törvényes vállalkozást tulajdonló alkalmazottat. 

Az biztos, hogy lakat került az intézményre, az ott tanuló közel harminc gyereknek új helyet kellett keresni, és munkanélkülivé váltak a tanárok is.

Az is tény, hogy az utóbbi években felére csökkent a gyereklétszám, és ha a református egyház nem veszi át 2015-ben az iskolát, az állam már akkor bezárta volna. A falu szülötte, egy sikeres vállalkozó azonban minden évben adományként biztosította az intézmény fenntartásához szükséges pénzt, évente több mint százmillió forintot. A hivatalos indoklás szerint az iskola azért zárt be, mert a vállalkozó idén szeptembertől már nem vállalta ezt a költséget.

A történet szálait bogoztuk a zempléni kis falucskában, és nem volt egyszerű dolgunk. Az első járókelő, akivel találkoztunk, egy nagymama, aki égre emelt tekintettel, borzongva suttogta, hogy február óta ez a történet tartja lázban a falut, akkor pattant ki a „szexbótos sztori”. Ő maga egyébként nem látta a weboldalt, s erkölcsös asszonyként amúgy se nézne meg ilyesmit soha. De a gyerekeket meg a szüleiket sajnálja, mert mostantól Tolcsvára vagy Sárospatakra kell utazniuk, ha iskolába akarnak járni, eddig pedig elvoltak a védett környezetben. 

Egy biciklit támasztó asszony szerint az egész ügyet a tantestület egyik tagja „fújta fel”, ő bukkant rá a honlapra, aztán ahelyett, hogy normálisan lerendezték volna az ügyet mondjuk egy értekezleten, még a református egyházközséget vezető presbitériumot is összehívták. A harmadik járókelő éppenséggel az a tanárnő volt, aki a sok vihart kavart oldalt működtető cég tulajdonosa. Vagyis volt, egészen a történet kipattanásáig, mert onnantól kezdve kiszállt a nevén lévő cégből, s még annak székhelyét is másik településre helyezték át. Nyilatkozni nem akart, azt mondta, épp állást keres, s nem szeretné veszélyeztetni azt. 

Forrás: nepszava.hu

A falubeliek jó része – hallottuk a helyiektől - döbbenten állt az előtt az ámokfutás előtt, amit ebben az ügyben a református egyházközség, az iskola fenntartója rendezett, és úgy tudjuk, a család is gondolkodott azon, hogy jogi elégtételt vesz a történtekért. A tanárnő nevén volt „ominózius” cég ugyanis nem szexshopot működtet, és a híresztelésekkel ellentétben sem guminőt, sem pedig egyéb szexuális segédeszközt nem árul, hanem internetes marketinggel foglalkozik, többféle terméket népszerűsít a kisállat-felszereléstől a multivitaminokig, s kezelnek online-oldalakat is. Az egyház által kifogásolt oldalon pedig csak olyan termékeket hirdettek, amelyet egy normális drogériában is megtalál bármelyik vásárló: krémeket, gyógynövényeket. 

Az ügy akkor csúszhatott vakvágányra, amikor – noha a békesség kedvéért kiszállt a vállalkozásból, amelynek csak tulajdonosa volt, nem vállalt benne aktív szerepet –, a presbitérium mégis a tanárnő fejét követelte, s azt, hogy távolítsák el az iskolából. Az igazgatónő azonban nem volt hajlandó ezt levezényelni, az indulatok egyre inkább elfajultak, az iskola fő támogatója pedig, aki maga is tagja a presbitériumnak, végül úgy vágta el a gordiuszi csomót, hogy a gyereklétszám csökkenésére hivatkozva megvonta a támogatást. 

Az iskola honlapján sajátos búcsúszöveg zárta le az idei tanévet, ami nem egészen azt sugallja, hogy létszámhiány miatt tettek volna lakatot az intézményre. (A szomszédos Komlóskán például mindössze hat gyerekkel működik az általános iskola, a zempléni kis falvakban gyakran vannak kis létszámú vagy összevont osztályok. - a szerk. )

Eljött az idő, az a pillanat, amit senki se várt, vagyis a búcsúzás ideje. Búcsúzunk iskolánktól, hiszen véget ért története, befejezte, vége. Nincsen rá szó, mily nehéz ez a közösségnek, az egész falunak, a környező településeknek.

Lehet, nem volt könnyű az út, sok barátot szereztünk, de annál több ellenséget, akik a jövő, az iskola ellen dolgoztak. Az embert néha megtévesztik egy szép mosollyal, vagy épp a hazugság folytonos ismételgetésével.

Egy híres ember a következőket mondta régen: „Egy hazugság, ha elég sokszor mondogatják, igazzá válik.” De már nem számít, kinek milyen szerepe volt ebben a történetben, hiszen a múlton változtatni nem lehet...

- olvashatók a talányos mondatok.

Szerettük volna megtudni a református egyházközség vezetőjétől, hogy mi volt valójában az iskola bezárásának indoka, Moheb-Ashya Katalin azonban azt mondta, mikor találkoztunk vele, hogy sem ő, sem a presbiterek nem nyilatkoznak. Hiába kerestük a település polgármesterét is, titkárnője információja szerint „épp elvesztette a telefonját”, nem lehet elérni. Az iskolát támogató nagyvállalkozó szülőházába is hasztalan csöngettünk, a helyiek azt mondták, amúgy is kerüli a nyilvánosságot. Elértük viszont Donkó Józsefet, a sárospataki tankerületi központ igazgatóját, aki annyit mondott: a gyerekeket a tolcsvai általános iskola fogadja, szállításukról pedig a tankerület gondoskodik, ám mielőtt a munka nélkül maradt tanárok sorsáról kérdeztük volna, letette a telefont.

nepszava.hu