Ezért minden nemzetközi rendezvényen gondot jelentett, hogy kit ültessenek mellé, és így rendszeresen képtelen asztaltársaság gyűlt össze. 
Egyszer egy gazdasági világkonferencián egy pici, fiatal feete manust ültettek mellé, aki rangban kb. ott volt, mint ő, valami afrikai országnak volt a miniszterelnöke. Tartott a vacsora, Kohlt már nagyon feszélyezte a hallgatás, úgyhogy odafordult a krapekhoz, és megkérdezte: hamham gut? Mire a kis manus bólintott, és mondta, hogy gut. Kicsit később Kohl megint megkérdezte, amikor az italokat felszolgálták: glutygluty gut? Gut - mondta megint az asztalszomszéd. 
Nemsokra rá a kis fekete fickót felkérték, hogy tartsa meg előadását a nemzetközi gazdaság új problémáiról, különös tekintettel Európa és Afrika viszonyára. Erre a kis manus másfél órát beszélt a makrogazdasági mutatókról akcentus nélküli hochdeutschban. 
Megtapsolták, visszament az asztalhoz, és megkérdezte Kohlt: 
blabla gut?