Persze mit is várunk egy olyan jogásztól, aki legfeljebb hírből ismerheti nem csupán mások, de saját szakmáját is? Igaz, Kövér esetében nincs az a bődületes baromság, amit ne tudnánk elképzelni, hogy bármiféle érdemi következmény nélkül kimondana, de legutóbbi kijelentése tükrében komolyan kételkednünk kell emberünk alkalmasságában.

Okkal nyílik ki bárkinek zsebében a bicska, amikor Kövér azt találja kijelenteni, hogy „a magyar egészségügy képes világszínvonalú teljesítményre”. Nem is csak azért, mert amennyiben ez az állítás igaz, akkor felmerül az egészségügyben dolgozók felelőssége. Az is kérdésessé válik, hogy vajon mi célt szolgál az egészségügy oly szintű forrásmegvonása, hogy már a Semmelweis Ignác által lefektetett előírásokat sem tartják be.

Persze nem azt állítjuk, hogy a magyar orvostudományt terhelné minden felelősség, szó sincs erről. Ők csupán azzal vádolhatók, hogy hallgatólagosan közrejátszanak ebben az emberéleteket veszélyeztető játszmában.

Arról an szó, hogy a kormány minden egyes alkalommal, amikor a költségvetést határozza meg, szándékosan és tetteinek következményei tudatában nem mózgósít elegendő pénzt az egészségügy számára.

Így már csak az a kérdés, hogy – amennyiben eltekintünk hazai orvostudomány bevett gyakorlatának amúgy is barbár voltától – mi egyéb célt szolgálhat az egészségügy forrásmegvonása. Magyarán az, hogy a kórházak fertőtlenítésére sincs már pénz és egyre többen halnak meg nap mint nap kórházi fertőzésben, mint azt, hogy ezzel akarja a Fidesz leépíteni a nép mindenfajta ellenállását.

Ami Kövér Lászlót illeti, nem tiszta az sem, hogy milyen nagy lépéseket tett Magyarország 2010 óta az egészségügy területén is? Jobban belegondolva, ezek a lépések épp csak nem a középkorba robbantották vissza a 2010-ben is komoly gondokkal küzdő egészségügyet.

Így igaznak tűnhet a házelnöknek nevezett bajszos kreatúra ömlengése. Hogy ezek a lépések visszafelé vezettek, ennek tükrében tök mellékes.