Üjjé’ már le!

Fröccsszagú, Sport-szelet illatú krimóhangulatot varázsolt e bekiabálásával a t. Házba a szocialista Harangozó Gábor, majd hevesen legyintgetve kivonult a patkóból. Ekkor úgy nyolc perce tartott az ülés. Eddig bírta.

Harangozóból a Tóbiás Józsefre reagáló Dömötör Csaba államtitkár válasza váltotta ki a heves menekülőreakciót. A téma természetesen ma is a matolcsyzás, aminek, kezdjük így érezni, sosem lesz vége.

A bicska nyílik ki az emberek zsebében!

Tóbiás összegezte így a honi zsebvágószerszámok és pantallófakkok viszonyát, különös tekintettel a jegybanki források közpénzesülésére.

A matolcsyzásnak, mint műfajnak, lassan állandó elemévé szervül a poltpéterezés; Tóbiás e téren is képes beszéddel élt:

A jegybankelnök a legfőbb ügyésszel egy csapatba tartozik, egy követ fúj.

De hiába, mert:

A nép átlát önökön, mint a szitán.

Dömötör államtitkár fő ellenérvét arra ácsolta:

nehogy már olyan párt politikusa kritizálja a Fideszt, melyet a kormányzása idején (elmúlt nyolc év) nokiás-doboz, síkságra épített völgyhíd, simongáboros milliók, gyanús Csillebérc, s hatszázmilliós kenőpénzt mozdító Alstom-szerződés kísért.

Üjjéle típusú bekiabálásokban az első pengeváltásoktól meglehetősen nagyot futott ez a mai nap.

Melyik ország? Namíbia!

A zöld Schmuck Erzsébet gazdasági tárgyú napirend előttijére Kósa Lajos frakcióvezető kiáltott föl a következőképpen:

Úristen, melyik országban vagytok?!

A szintén zöld Szél Bernadett pedig így harsogott az államtitkárnak (miközben lényegében Kósának válaszolt):

Namíbiával vagyunk egy szinten!

Mi is gyúrunk egy közmondásszerűt: Ahol matolcsyzás terem, terem ott migráncsozás is.

Ma a kerdem Hollik István migráncsolta az elsőt, a balosok migráncspártiságát ostorozva. Nem vagyunk hajlandóak többet idézni tőle.

Továbbfejlesztjük a közmondásszerűnket: Ahol matolcsyzás és migráncsozás terem, terem ott amerikázás is.

Utóbbi virágát Kósa Lajos szakajtotta le, aki a „legnagyobb udvariasság hangján” hívta fel „amerikai barátaink figyelmét”, hogy bár a tengerentúlon dúl az elnökválasztási kampány, azért illene finomabban fogalmazni a magyar kormánnyal és a magyar szabadsággal kapcsolatban. Kósának különösen fáj, hogy Bill Clinton exelnök azt hiszi, a magyar nép a szabadságát a hidegháborúnak és Amerikának köszönheti.

Nagyon, nagyon féltünk, hogy a frakcióvezető oválisirodázásban jut retorikai csúcsra, de szerencsére önmérsékletet tanúsított, s csupán arról regélt a szónoklati finisben, hogy szerencsére ilyes nagyképű, kampánybukéjú kijelentések “amerikai politikusoknak, nem fősodratban, hanem offside” hagyják el ajkaikat.

Ragadozó ön? Vagy tarsza?

A hód, a vidra, a vöröshasú unka, a ragadozó őn, a magyar bucó, a német bucó, a selymes dubrincs, a széles dubrincs, a Lumnitzer szegfű, az István király-szegfű, a leánykökörcsin, a magyar tarsza, a nagy tűzlepke és a barna réti héja esete a Fidesszel, avagy azért nem tart sehol a Natura 2000 kezelési és fenntartási tervekkel a kormány, hogy mehessen a szabad rablás?

Ez Szél Bernadett kapitális című interpellációjának címe, melyben a zöld képviselő asszony az óbudai mobilgáttól a balatonfenyvesi kikötőig számos természetvédelmi területért aggódott, szabadrablást emlegetve. A válaszadó V. Németh Zsolt államtitkár szerint a Natura 2000-es területek fejlesztése, óvása:

Az utóbbi években jelentős lendületet kapott.

Tévé- és falurombolás

Van abban szín, irónia, amikor forrásként egy jobbikos az RTL Klubra hivatkozik –

ezt a jobbikos Lukács László interpellációjára válaszolta Rétvári államtitkár, megjegyezve, hogy pár éve még a kereskedelmi csatorna lerombolását tekintette üdvösnek a radikális párt. Lukács arról érdeklődött, „miért nem engedi a kormány, hogy a lakosság megtudja, mi hiányzik a kórházaikból”, s ehhez egyebek mellett valóban RTL-es infókra hivatkozott.

Lázár: Spéder a barátom

Aztán kiderült a nap infója:

Lázár János jó barátságot ápol az egyebek mellett a bankszektorban és a médiában érdekelt Spéder Zoltánnal – erről ő maga vallott Schiffer András egy interpellációjára adott válaszában.

Schiffer azt hánytorgatta fel, hogy amikor „2003-tól a kaviárbaloldal elkezdte bezárni a vidéki kispostákat”, akkor a Fidesz a települések mellé állt, falurombolásról beszélt, ám azóta Orbánék elárulták a vidéket, most ők is postahivatalokat szüntetnek meg, vagyis folytatják a falurombolást.

Schiffer kifogásolta azt is, hogy a Posta egyre szorosabb kapcsolatot alakít ki a Spéder tulajdonolta FHB-val.

Ön most önre nem jellemző személyeskedő stílusban szólalt meg… egyszer szeretném megismerni az okát –

így kezdte válaszát a mosolygós Lázár János, de közös reggeli kávézás egyeztetésére azért nem került sor.

Aztán arra tért rá a főminiszter, hogy a százötven éves állami cégnek, a Postának „nincs semmi titka”, a liberalizált piacon egy ideje megszűnt a cég monopóliuma, s azért választotta partnerének az FHB-t, mert a bankon keresztül együtt dolgozhat a magyar takarékszövetkezetekkel.

Ami pedig Spéder Zoltánt illeti:

Jó ismerősöm, azt sem tartom titokban, hogy a barátom, de a vele való üzleti kapcsoltban azt tartom szem előtt, hogy az állam járjon jól.

Schiffer heves fejcsóválással kísérte Lázár szavait, majd az ülésterem kijáratánál mosolygós, kacagós privát dialógusba elegyedtek – meglehet, lesz kapucsínó.

Képviselőtársaim ne menjenek el, még van egy interpelláció!

E mondat 16.01-kor hangzott el Latorcai levezető elnök szájából, aki akár azt is megjegyezhette volna a kijáratok felé mozgó képviselőtársi hátaknak, hogy a záróinterpellációt követően lesz még papíron tizenhat azonnali kérdés, majd következik a napirendi pontok tárgyalása, kifulladásig.

De mivel mindazokhoz szavazni már nem kell, a patkóban néhány lelkes honanya/honatya mellett maradtak az elkövetkező témák felelősei, a többiek Harangozó Gábor után indultak.

Amikor már az ásítók is távoztak, Sallai R. Benedek tett arról, hogy vidáman finiseljen a t. Ház.

A t. Ház mai interpellációs időszakának méltó zárásaként a zöld Sallai Róbert Benedek hágta át több alkalommal is a házszabályt, s okozott helyi érdekű botrányt.

24.hu / Neményi Márton

A fideszes Pócs János azonnali kérdést tett fel a földművelési miniszternek „Zöldbiznisz – az LMP és a vidékfejlesztés” címmel, melyben a túrkevei malom kapcsán azt fejtegette, hogy a Lehet Más „vidékpolitikája a lenyúlásról szól”.

Míg Pócs beszélt, a mögötte lévő padsorba beoldalazott Sallai R., és egy lapon a következő szöveget mutatta fel: „Kevés az igazság!”

Latorcai levezető elnök figyelmeztette Sallait, hogy a „tiltott, előre be nem jelentett szemléltetés” házszabályba ütközik, személyes érintettség okán, ha kér, szót kaphat.

Sallai R. somolyogva feláll, majd pár székkel odébb ült, de még mindig a Fidesz-szektorban maradt.

Erre Latorcai ismét figyelmeztette.

Önnek ott semmi keresnivalója, az nem az ön helye! –

Sallai R. még odébb ült, de még mindig nem találta helyét.

Pócs mindeközben megjegyezte, hogy őt nem zavarja az akció, mire Sallai R. vidoran visszaült mögé, és sorra emelt föl „transzparenseket” a következő szövegekkel: „Hazudik!”, „Megtéveszti önöket!”, „Nem mond igazat!”

Őrség! –

ez hangzott el ironizálva, vicceskedve ellenzéki padsorból.

Latorcai rögzítette, hogy Sallai R. ismételten megszegte a házszabályt, és ígérte, erről tájékoztatni fogja a házbizottságot és Kövér László házelnököt.

A várható pénzbüntetésre utalva a jobbikos Apáti István bekiabálta:

Összedobjuk!

Mire Latorcai, aki nálunk ma a nap hőse:

Ne dobjon össze semmit, mert ki fogom zárni az ülésről. Azt majd összedobhatja!

24.hu és 24.hu