A kutató többek között arról beszélt, hogy a Balaton ellenne magában, amennyiben az ember nem avatkozna bele folyton az „életébe”.

A túlstabilizált szint mögött gazdasági és turisztikai érdekek állhatnak, biológiailag nem indokolt mindez.

A változó vízszintnek ugyanis biológiai, ökológiai és limnológiai előnyei is akadnak, ezeknek pedig kizárólag csak a pénzügyi szempontok mondanak mondanak ellent.”

Ugyanakkor a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben is azon a véleményen vannak, hogy a vízpótlás lehetőségét meg kell teremteni a száraz időszakokban, amikor a tó vízgyűjtőjében egyszerűen nincs elég csapadék. A tihanyi székhelyű kutatóintézet munkatársai a Balaton védelmével foglalkoznak, de hogy az általuk javasolt tanácsokat végül megfogadják, az nagy talány. Nem olyan régen például a vízszintszabályozással kapcsolatban a vízügyi szakemberek nem fogadták el az észrevételeiket.

Egyes előrejelzések szerint 2200-ra a tó kiszáradhat. Tóth Viktor ilyen nagy távlatra nem szeretne jósolni, ugyanakkor úgy véli, hogy mindez már 2050-re bekövetkezhet, és

már 2035-re is fürdésre alkalmatlanná válhat a Balaton vize.

„Ez a nagyon rossz forgatókönyv” – hangsúlyozta a kutató, aki szerint annál nagyobb lesz a baj, és annál hamarabb jön el, minél tovább halasztják az észszerű, tudományos megalapozottságú, és nem gazdasági érdekek vezérelte beavatkozást. (Sokszínű Vidék, Sonline)/Roadster