Tessék nyugodtan visszatenni a pezsgőt a hűtőbe, a békemenetes nagyit pedig újra indítani!

Nem a hatalomról, pláne nem a pénzről mondott le a kormány. Csupán annak a látszatáról, hogy ők értünk tesznek éjt nappallá.

Lemondani ma csupán Zombor Gábor egészségügyi államtitkár volt képes, családi és magánéleti okokra hivatkozva.

Nagyon helyes! Első a család és a magánélet. Vagyunk ezzel így páran, akiknek szintén fontos mindez, de valahogy jó lenne a családnak egy normális országban magánélnie. Zombor Gábor biztosan talál munkát, vélhetőleg nem lesz szüksége közmunkára. Ha túlságosan nem nyitotta ki a száját, akkor talán nem nyúl utána ártunk és ormányunk, ahogy tette ezt sok esetben, másokkal. A nyugodt élet titka a szorosan összeszorított száj. Menni fog, azt hiszem.

Az egészségügy meg eldöglődik egy darabig, ahogyan eddig is tette. Kicsit többen halnak meg olyanok, akik még élhettek volna, de ezek elszigetelt esetek, nem lesz belőlük országos ügy. Mert mi csodálkozni való van azon, ha egy idős ember hirtelen meghal? Semmi. Az a dolga. Igaz, hogy esetleg egy szimpla ficammal, sérvvel, vagy egyszerű vérnyomás problémával került kórházba, de kevés az orvos. Meg kevés az ápoló. Nagymamit/nagypapit betolják a demens részleg „megfigyelő”-nek becézett elfekvőjébe, telinyomják nyugtatóval, aztán szevasz. 

Ügyes kezű barkácsolók háznál vállalnak kisebb műtéteket, felmegy az ázsiójuk a javasasszonyoknak, füvesembereknek. Nem kell minden aprósággal orvoshoz rohangálni. Ha pedig fogy a lakosság, az csak jó. Főleg, ha az idősebb, sérült, rokkant lakosság fogy. Természetes szelekció. 

Mivel a nyugdíjkassza is roskadozik, az ország csak jól jár, ha kevesebb nyugdíjat kell fizetni. Hamarosan amúgy sem lesz miből, addig is hadd szokja a nép. A magán-nyugdíjvagyont eltapsolta a kormány, a mostani középkorúak nem nagyon fognak nyugdíjat kapni. Egyrészt, mert a lakosság természetes úton is fogy, másrészt nem természetes úton is fogy. A napokban olvastam, hogy az Angliában élő gazdasági menekültek nagy számban kérik az állampolgárságot, hogy maradhassanak, ha a szigetország ki találna lépni az unióból. Az angliai magyar nagykövetség becslése szerint, jelenleg 400-500 ezer magyar él az Egyesült Királyságban. Érdekes szám. Már csak azért is, mert tudomásom szerint, Németországban és Ausztriában ennél is több gazdasági menekült él Túró Rudi-országból. A naponta átjárók száma sem kicsi, ők szintén nem a magyar államkasszába róják le a sápot.

A közmunkások sok százezres tömege nem fizet nyugdíjjárulékot, tehát ők sem mentik meg a szép jövőt. Becslések szerint, 400 ezer keményen munkanélküli kisembernek egyáltalán nincs társadalombiztosítása. Ezt úgy lehet elérni, hogy az ember elveszíti az állását valamiért. Akár azért, mert megsérül, tartósan megbetegszik, vagy szimplán megszűnik a munkahelye. Amennyiben nem jut közmunkához sem, akkor nincs meg a ledolgozott napok száma. Ha az nincs meg, akkor nem kap álláskeresési járadékot, vagy mi a francot. Tehát az a szép helyzet áll elő, hogy egy minden bevétel nélkül tengődő embernek önmagának kellene befizetnie a havi tb-járulékot, amit mi a francból is fizetne? Ha pedig nem fizeti, nincs biztosítása. Ha nincs biztosítása, kaphat ugyan sürgősségi ellátást, ha esetleg összeesik az utcán az éhezéstől, s be fogja vinni a mentő a kórházba. Ott kap macisajtot, fél kiflit és miután szépen kihízott, mehet dolgára. Aztán jön a borsos számla a kórháztól, amit megint csak nem tud miből befizetni. Innentől sakk-matt, mert a tartozást behajtja az állam. Ha el kell árverezni a tetőt a macisajt-zabáló potyautas feje fölül, akkor az fog történni. Amennyiben emberünk szerencsés, olyan erős a szervezete, mint a vas és nem kerül orvoskézre, akkor is gáz van. Ugyanis amennyiben valami csoda folytán állást talál, fizetést akkor sem nagyon fog kapni, mert visszamenőleg levonják a be nem fizetett társadalombiztosítási járulékot. Öt évre visszamenőleg. Ja kérem, ez így korrekt!

Talán az lehet a kormány koncepciója, hogy egyfajta passzív euthanáziával igyekszik megelőzni a nyugdíjrendszer bedőlését. Ha még néhány milliárdot rászánnak az ügyre és teleszórják az országot óriásplakátokkal, amiken Balog miniszter úr mosolyog kenetteljesen, akkor minden rendben lesz. Csak majd azt kell ügyesen kommunikálni, hogy a fekete ruhás nővérek simán telhetetlen, önző, aljas dögök és rendben is leszünk. 

Vargabetűről vargabetűre haladunk a jövő felé. A kormánynak válaszai nincsenek (amúgy csak jelzem: semmire nincsenek válaszai, megoldásai főleg nincsenek), de propagandája szerencsére van. Az pont elég nekünk.

Mindenesetre azt javaslom a honfitársaimnak, hogy használják ki a nyár utolsó napjait és menjenek gyógynövényt gyűjteni.

Biztos, ami biztos.

Edgar Swan

gepnarancs.hu