90 éve, június 14-én született Darvas Iván. Három hét híján egyidős a másik Ivánnal, Vitányival, évfolyamtársak voltak a főiskolán. 

A rendszerváltás után egyszerre lettek képviselők is a parlamentben. Mindketten ellenzékben, Darvas az SZDSZ, Vitányi az MSZP színeiben - írja a stop.hu.

Darvas Iván színésznek is, embernek is arisztokratikus jelenség, úgy festett, mint egy orosz herceg. Egy szabadelvű herceg.

Nagy szerepek nagy művésze, gyönyörű és tehetséges nők -a legismertebb köztük Tolnay Klári és Házy Erzsébet- férje, szerelmese. Mégsem volt annyira arisztokratikus, hogy rangján alulinak tartotta volna a politizálást.
Ma, amikor jobb társaságban fintorogni illiik a pártpolitika említésére, nem számítana divatosnak. Mert az persze rendben van, hogy a mára legendává nemesült 56-ban szerepet vállalt, de hogy a lefitymált, kiátkozott 25 évben is? Pláne pártban? Piha.

Terebélyesedik az az értelmiségi mentalitás, amely szerint a szellem embere csak bepiszkolódhat a politikában. Élcelődni illik a "megmondó embereken", akik állást foglalnak, beleszólnak közéleti ügyekbe. Népszerű lapok ironikus írásaiban a "megmondó ember", a politizáló értelmiségi lassan a nagyképű vén hülye szinonímája lesz.

Gúnyolódnak a "szárszói" stíluson, Heller Ágnesen, Konrádon, (talán néha olyanok is, akiknek még nem volt érkezésük egyetlen sorukat sem olvasni), hogy mi minden nem jött be, hányszor tévedtek, milyen naivak.

Darvast egyszer megkérdezték, nagy művész létére minek ártja magát a politikába, úgyis csak a borsót hányja a falra a parlamentben. Azt mondta: addig kell a borsót hányni a falra, amíg a fal össze nem omlik. Persze sokféle jeles élet van. Nem kötelező mindenkinek közéleti szerepet vállalni, állást foglalni. Csak akinek van borsója. Én szeretem Darvas Ivánt. És a borsót is.

stop.hu