A tüntetések elmaradhatatlan kelléke volt a bolyongás, a viccelődő rigmusok skandálása és a házibuli-hangulat. De ezzel tényleg el lehet mozdítani Orbánt?

Megvan az a jelenet, hogy Kálmán Olga nem bírja visszatartani a röhögést, mert egy élő bejelentkezésnél a riporter mögött egy „geci” feliratú táblát tartó tüntető magánszámba kezdett?

Vagy azok a táblák, amik nagyon durván beolvasnak a kormánynak olyan feliratokkal, hogy

Ez így nem jó.

Meg, hogy

Meglehetősen bosszúsak vagyunk

És a masnis Orbán „Hello Dikty”? És a Soros Airways?
Az elmúlt napokban olyan tüntetéssorozat kezdődött, amilyen még nem volt Magyarországon a rendszerváltás óta, és ez nem a méretét vagy az intenzitását jelzi, hiszen 2006-ban azért láttunk már egyet s mást. Hanem a módját. Nézzük sorban:

1. Vicces

Forrás: index.hu

2006-ban is ment a „táncolj Feri, búcsúbuli!”, de azért ott elég rendesen bejátszottak a focihuligánok, a rongálók, az autókat borogatók-gyújtogatók is. Most viszont tényleg olyan, mintha valami önfeledt házibuli lenne az egész, gőzkiengedés a vizsgák után, mémekkel, poénokkal, vicces táblákkal – egy összeröffenés, amin senkitől sem félnek, mert ha kijönnek a zsaruk, akkor sincs semmi, legfeljebb majd lehet mit mesélni a következő berúgáskor, és mellesleg közösséget kovácsol.

Közben szólt a techno éjjel az Oktogonon, új mémek születtek („bajszos szar”, mondjuk ennek ízlésességével azért lehet vitatkozni), leguggolós-felugrós játékba kezdett a tömeg, vicces szlogenek és agyzsibbasztó viccek kísérték a tiltakozást – szóval igazi partihangulat volt.

2. Feszkómentes

A tüntetőkre néha rájött, hogy be akarnak nyomulni a Parlamentbe vagy a Fidesz-székházba, zászlót tűztek a Magyar Rádió épületére, volt, aki festékkel dobálta meg a Sándor-palotát, és volt lökdösődés is a rendőrökkel, még sörösüveget is dobtak rájuk. De ez a kivétel volt. A tömeg rendszerint visszafogta azt a pár embert, akinek elborult az agya, így valódi, tömeges agresszióba soha nem csapott át a dolog, hiába tudott volna nagyot pusztítani több tízezer ember.

Gulyás Márton festékes afférjának persze büntetőjogi következménye lett. De az egész nagyon messze maradt attól a szinttől, ami mondjuk egy külső szemlélődőt elijeszthet a tüntetéstől.

Ráadásul aki például a Sándor-palotánál ott volt, az végighallgathatta, hogy a rendőrök kedélyesen beszélgetnek a tüntetőkkel, és azon viccelődnek, hogy patthelyzet van, mert addig senki nem megy haza, míg a másik fél abba nem hagyja.

Ehhez képest a 2006-os zavargások, de még a korábbi Fidesz-ellenes, netadós és alkotmányos tüntetéseken a székházfoglalás, a székházdobálás, a vita a „sósavas bácsival” is brutális agresszió.

3. Pártmentes

A demonstrációk kezdetén lehetett ugyan politikusokat látni, de a vonulásból-bulizásból kimaradtak, vagy háttérbe vonultak. Egyáltalán nem róluk szólnak ezek a napok, csak a tüntetések hangulatától teljesen elütő nappali médiaeseményekkel, például a Fidesz-székház összefestésével vagy tojásdobálással próbálnak bekerülni a hírekbe.

Emlékszünk még 2006-ra? A vekkeres tüntetésre? A Kossuth téri Fidesz-gyűlésre? Az október 23-i demonstrációra az Astorián, amiről nem lehetett lebeszélni a Fideszt, és sikerült is összehozni egy jó kis zavargást a teljesen begőzölt, túlkapást túlkapásra halmozó rendőrökkel?

De felidézhetjük a 2014-es netadós tüntetéseket is, amiket az MSZP-s kötődésű Gulyás Balázs szervezett, majd az egyik rendezvényről az azóta elhunyt Rózsa Milán korábbi Együtt-aktivistát állították elő. Vagy a felsőoktatási tüntetéseket 2013-ból, amire az MSZP szervezett éhségmenetet. Ilyen vagy olyan módon mindegyiknél megjelentek pártok.

4. Arctalan

Ha meg kellene mondani, hogy ki a mostani tüntetések vezéralakja, vagy egyáltalán milyen szervezetek csinálják ezeket, bajban lennénk. Olyannyira, hogy akiről esetleg felmerül, hogy szervező lenne, az is gyorsan kiposztolja a Facebookra, hogy erről szó sincs, ő csak ott volt, és a haverjait hívta. Nincsenek önjelölt beszélők, nyilatkozatturnéra indulók.

Fotó: Földes András  Forrás: index.hu

2006-ban ez is másként volt. Gonda László, Lánczi „Satu” Ferdinánd, Fáber Károly, Budaházy, Toroczkai a mai napig – szimpátiától függően –  legendás hősei, illetve kreténjei az akkori őszi eseményeknek.

A netadós tüntetésről már írtuk, hogy ki volt a kvázi vezetője, a közoktatás helyzete elleni tüntetéseket Pukli István vitte, de Sándor Mária is emblematikus alakja volt, a felsőoktatásiakat a Hallgatói Hálózat csinálta.

Ami viszont hasonlít 2006-ra

A tüntetőknek a CEU-törvény és a civiltörvény az utolsó csepp volt a pohárban. Az egész rendszert rühellik. „Mi bosszantott fel? A kormány” – hangzik a gyorsinterjú az egyik videónkban, de az általános elégedetlenség mérhető a rigmusokon is, amik az orosz befolyástól Mészáros Lőrinc gazdagodásán át a diktátorozásig terjednek, és akkor még a nemzeti konzultációk szimbolikus jelentőségű égetéséről nem is beszéltünk. 

Mi volt 2006-ban?

Ugyanez. Gyurcsányból a fél országnak elege lett, aminek több összetevője is volt. Nem tett jót a baloldal megítélésének hosszú távon a kettős állampolgársági népszavazás, a végül bevezetett gázáremelés, az állandó belső koalíciós harc, a Szili Katalinnal elvesztett államfőválasztás, a választások után az ígéretek ellenére visszavont osztogatási program, és persze a 2003 óta habonyizálódó Fidesz egyre agresszívebb, folyamatos nyomása.

Az őszödi beszéd aztán szikra lett, és belobbantotta a tiltakozásokat.

És akkor ez mit jelent?

Két irányba indulhat el a történet, jósolni pedig felesleges, főleg, hogy nem látjuk sem Orbán, sem mondjuk a Momentum kártyáit a történetben.

Az üzenet, hogy „az okos, aranyos, politikamentes fiatalok” megmutatják, hogy elegük van mindenből, ki merik röhögni azt a rendszert, amelyet az attól sok szempontból függő felnőttek nem, akár beindíthat olyan folyamatokat a közvéleményben, ami eróziót okozhat a Fidesz támogatottságában.

És eddig a kormánypárti sajtó sem talált igazán fogást, annyival tudták támadni a demonstrációkat, hogy

• az egyiket a Greenpeace szervezte, amelynek nem ez lenne a feladata;
• „többen papírrepülőket dobáltak a tömegre”;
• nem lehet tőlük közlekedni;
• és persze Soros.

De meg lehet közelíteni onnan is, hogy ilyen hozzáállással nem lehet elérni semmit. Tüntetgetnek, aztán megunják, hazamennek, még vezetőjük sincs, ráadásul a választásokig sem tart ki az erő, hiszen ahhoz túl korán indult el az egész.

És ha Orbán a következő egy évben visszafogja magát, és nem erőltet orosz mintájú, tekintélyuralom felé kacsingató törvényeket, akkor nem lesz olyan dolog, ami feldühítené megint a tömeget.

Meg aztán tüntettek a negyedik alkotmánymódosítás, a felsőoktatás és a közoktatás helyzete ellen, mégsem bukott meg a kormány. Sőt.

Az is nagy kérdés, hogy kell-e előbb-utóbb valódi vezéralak a koordinálásra, és mi lesz, ha valaki, egy párt, esetleg a Momentum a tömeg élére áll. Ők amúgy pont mozgolódnak, május 1-re hirdettek demonstrációt.

De vajon ettől a pártpolitikától irtózó fiatalok lekopnak, vagy pont hogy össze lehet fogni őket, és el lehet velük indítani valami visszafordíthatatlan folyamatot? Mi még nem tudjuk, de ön most szavazhat róla.

index.hu