Erről korábban is írtunk. Azonban van néhány komoly, a helyzetet tovább árnyaló és nyomasztó körülmény, amire érdemes külön figyelmet fordítani.

A rendszerváltást követően hirtelen felbuzgott ismét az emberekben a vallásos buzgalom. Érthető is, hiszen újra szabaddá lett a vallásgyakorlás. Legalábbis névleg. Azonban e buzgalom sokkal szélesebb körben lett jellemző, mint az megokolt lett volna. Amiből arra vagyunk kénytelenek következtetni, hogy e jeles áhítat mögött sokkal inkább a személyes érdekek, mintsem a meggyőződés áll.

Különösen, hogy az egyházak magatartása a két diktatúra alatt máig is meglehetősen vitatott. Míg az egyház előszeretettel hangoztatja, hogy a szélsőséges rendszerek idején is az elesettek pártján álltak, számos esetről tudunk, amelyekben bizonyítottan az egyház tagjai nem csupán hallgatólagosan tétlenek maradtak, de határozottan közre is működtek és amely emberéleteket követeltek.

Különös népszerűségnek örvend továbbá a Regnum Mariae, vagy Regnum Marianum Mária Országa elnevezés. Arról azonban egy percig sem szól a fáma, hogy Szent István csak azért ajánlotta, vagy ajándékozta Magyarországot a szentnek, mert a magyar nép integrációjának egyik feltétele ez volt.

Azért is érdekes az integráció ebben a kérdésben, mert ma a kormány foggal-körömmel küzd úgy a roma, vagy bármilyen kitétel alapján megkülönböztetett magyarok, mint a migránsok fogadása, elfogadása ellen. Teszik mindezt terrorveszélyre, vagy épp kulturális különbségekre hivatkozva.

Ez vajon milyen fényt vet a keresztényi elvekre? Különös kitétellel Szent Kristóf áldására; „Segítsd a vándort biztonságban, mint ahogy Isten egyetlen fiát!”

Ezeknek tükrében a kereszténység, mint nem magánügy következésképp egy diszkriminációs eljárás része kell hogy legyen. A Fidesz-KDNP szerint vajon mindenkinek kereszténynek kell lennie ebben az országban? Akkor hol a vallásszabadság gyakorlata? Ki dönti el továbbá, hogy ki a jó keresztény és ki nem? Ott ahol az egyházi vezetők nyíltan ráparancsolnak a hívekre, hogy Orbán mellett kell állniuk?

És vajon ezek alapján nem készülhet egy Kubatov-lista a keresztényekről is?

Nem vagyunk benne biztosak, hogy a történelem nem ezekben a pillanatokban ismétli meg magát, a díszlet más, a darab és a színészek jó része ugyanaz.