Le a kalappal Dési János udvariassága valamint koncentráltsága előtt.

Jött egy vallástörténész reggel a Klubrádióba (Reggeli gyors), Kamarás István. Reflexből ezzel kezdte: “Amikor az ortodox és a keresztény egyház feje találkozót tervez …”

Ettől aztán a hallgatók vallási kérdésekben járatlan része jó néhány percen át azt hihette, hogy a katolikus egyház feje most nyilván valami nagyon nem keresztény ortodoxokkal fog találkozni – zsidók? spéci muzulmánok? –, e mellett kapkodhatta a fejét, hogy vajon miképp is fonódhat össze még ma is ez az ortodoxia a cári rendszerrel, száz évvel annak bukása után. Mert hogy a szakértő épp ezt találta az egészben a legfontosabbnak. Amitől én már valószínűleg mindenféle képletes karabélyokat elővettem volna, ám Dési ennél sokkal fegyelmezettebb volt. És ahogyan kell, kis idő elteltével a szóhasználatával korrigálta a szakértő baromságát:

- Az olyan helyzetekben, amikor a két, nagy keresztény egyház vezetői találkoznak… – mondta.

Ettől persze a hallgatók nem tudták meg (pedig Dési elkezdte pedzegetni), hogy mi a súlya a két, nagy egyház szervezeti eltérésének, és egyáltalán mit jelent az, hogy az ortodox keresztény (magyarul a görögkeleti) egyháznál nincs egyetlen központ és egyetlen pápa, viszont minden egyes területnek (görög, román, bolgár, lengyel, antiochiai, ciprusi stb.) van pártiárkátusa. És hogy ettől autokephal (“sajátfejű”), tehát elvileg demokratikusabb szerveződésű ez a rendszer. Ami rögtön fölvethetné azt a kérdést is, hogy akkor vajon ezen a találkozón hogy lesz jelen az ortodoxia: valamiféle általános képviselet is belejátszik-e majd a képbe, vagy most csupán a pravoszlávokról (= szláv nyelvű ortodox keresztények) lesz szó? Ugyanígy az ortodox és a katolikus liturgia közti különbségekről sem kaptak képet a hallgatók. (Pedig ez egyáltalán nem lényegtelen, hiszen az ortodoxok őrzik annak elvét, hogy a hitnek a gyülekezet a letéteményese, a pap pedig csupán annak kiemelt szószólója. Aki a miséken nem példabeszédeket tart a többieknek, a bűnökre koncentrálva, hanem előttük énekli el a különféle jó cselekedetek dicséretét.) A szakértőtől hallott egyetlen érthető és használható információ az volt, hogy az oroszoknál a pravoszlávia ma azonos a nemzeti identitással.

De legalább aki nagyon figyelt, a műsorvezetőtől megtudhatta, hogy az ortodox keresztények – keresztények.

Most már csak azon kell izgulnunk, hogy ha majd tényleg létre is jön ez a találkozó, akkor a közszolgálatinak csúfolt médiában valamint az MTI-nél ne kapjanak idegösszeroppanást a helyzet rémisztő bonyolultságától. Hiszen, ugye, vagyunk mi, keresztény magyarok, akik eddig azért utáltuk a románokat, mert ők ortodoxok – na de most akkor ugyanezt az ortodoxiát szeretnünk kell, ha barátainkról, az oroszokról van szó?! Bozse moj! Lesz ebből kalamajka!

De hát már miért is lenne? El is lehet hallgatni egy ilyen találkozót, le lehet szűkíteni egyetlen mondatra („Ferenc pápa ma itt és itt találkozott a moszkvai pátriárkával”), és kész. Nem kell a dolgokat túlbonyolítani. Reméljük, akkor is lesz éppen egy zavargás a debreceni menekülttáborban – addigra a kormány arra a 800 férőhelyre nemhogy 1600, de minimum 2000 embert fog bezsúfolni, és ha hermetikusan el is zárják őket, akkor a szerencsétlenek már maguktól is hozzák majd az őrületeket –, na onnan beadjuk néhány égő kuka képét, és aztán a kamera svenkeljen rá egy templomtoronyra.

A kakast már ne mutassátok, gyerekek, mert az nem kereszt, és ez már megint csak összezavarná az embereket. Azok egységre vágynak. Nem erre a sok hülyéskedésre, ilyen felekezet meg olyan irányzatosság. Itt látható, hogy abból csak a baj lesz. Tessék, ezek a migránsok nem keresztények, és máris megy a sok gyújtogatás. Nahát, ehhez tartsa magát mindenki, oszt’ jó napot, lehet majd megint minket választani.

Lévai Júlia

gepnarancs.hu