Éppen ezért, ez egy rendkívüli vasárnapi levél. Sokat gondolkodtam ezeken a sorokon: egyszerre akartam méltó lenni a húsvéti szentséghez, minden hívő ember elmélyüléséhez és egyszerre akartam őszinte lenni saját érzéseimhez, dühömhöz és a feszítő igazsághoz. Amikor elmúlik egyszer ez a kórság, amikor végre fellélegezhetünk, bizonyosan el kell jönnie a számadásnak.

Magyarországon ma öt percenként elveszítünk egy embert a koronavírus miatt. Öt percenként. Öt perc egy élet. Mire Ön elolvassa ezt a szöveget és továbblapoz, további két ember hagyott itt minket a vírus szövődményei miatt. Annyian halnak meg naponta a járvány következtében, ami összességében már egy jelentősebb település lakosságának felel meg. Egyetlen értelmetlen halál is sok, mi pedig már többet vesztettünk húszezernél. Ezt nem lehet beárazni, ezen nem lehet „esti romantikáról” kedélyeskedő tévéinterjúkkal túllépni, ezt nem lehet plakátokkal elfedni, ezt nem lehet elhallgatni, kicsinyíteni, elhazudni, letagadni. Öt perc. Ennyi egy emberélet most. Egy valódi keresztény, hogy tud ilyenkor akár négy órát is nyugodtan aludni? 

Vallást nem gyakorló emberként is tisztelettel vagyok aziránt, hogy a mai nap fontos a keresztény világban: Jézus feltámadását ünneplik a hitben élők. Az írás szerint Krisztus ugyan nem szabadította meg a világot minden szenvedéstől, de kereszthalálával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Bízom benne, hogy mi, emberek is mihamarabb győzelmet aratunk a halált hozó kór felett. Bízom abban is, hogy a kereszténység pajzsát – őszinte hittel vagy csak álszent számítással – maguk előtt tartó hatalmasok ezt a rendkívüli ünnepet arra is szánták, hogy mélyen önmagukba nézzenek.

Most az, aki nem a védekezéssel, aki nem az emberi életek mentésével foglalkozik, bűnt követ el. Nem állhat egyenes gerinccel a kereszténységben, aki ezt az időszakot is csak mohó harácsolásra, hazug gyűlöletkeltésre használja fel. Az igazi keresztények jól ismerik a Bibliát, benne például János első levelét, amelyben többek között ez olvasható: „(...) Ha valaki azt mondja: ’Szeretem Istent’, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent, akit nem lát.” Akinek húszezer ember halála csak egy kijavítható-megmagyarázható statisztika; akinek ilyenkor is jut ideje ellenség gyártására, gyűlöletkeltésre és nyilvánvaló hazugságok terjesztésére, az vagy embertelen vagy istentelen. Az Úr mindenkinek megbocsájt az út végén. Számomra az a kérdés, hogy mi megbocsájthatunk-e. Gondolkodjunk el ezen. Öt percig.  

Ujhelyi István / Hírklikk