Az építész szerteágazó munkásságát számos hazai középület, lakóépület, műemléki rekonstrukció és egyházművészeti alkotás jelzi. Több mint tíz templomot tervezett, amelyek legfontosabb jellemzője, hogy emberléptékű, igényesen kialakított közösségi terek. Építészeti munkásságát tanári tevékenységétől, közéleti szerepvállalásaitól különválasztani nem lehet. Mintegy 45 évet felölelő építész-pedagógusi működése eredményeként a Műegyetem Középülettervező Tanszékén különleges – nem intézményesült, látens – építészeti műhelyt hozott létre – olvasható az MMA méltatásában. Tagja volt a Magyar Építőművész Szövetségnek, a Magyar Építészkamarának és a Magyar Művészeti Akadémiának.

Kicsit talán illeszkedő stílus az enyém, de az építészet mindig illeszkedés is a nagy egész harmóniáját talán éppen az illeszkedők teremtik meg”

– az ars poeticának illő sorok a kortárs magyar építészek munkásságát bemutató Vallomások című portrésorozat Török Ferenccel foglalkozó kötetében olvashatók a közlemény szerint.

Mint írják, az idézet világosan hirdeti az építész életfelfogását, amely a szorosan vett építészeti megbízásokon túlmutatva, az univerzumban ellátandó szerepről szólt. Bizonyítható, hogy Török Ferenc egész pályáján keresztül folyamatosan kutatta, kereste az illeszkedések, a megfelelő megoldások alkalmazásának módját, módozatait.

Török 1936. október 22-én született Budapesten. Édesapja vasesztergályos, édesanyja varrónő volt. Középiskolai tanulmányait a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végezte, ahol 1955-ben kitűnő eredménnyel érettségizett. Szakmaválasztását és személyisége kialakulását alapvetően meghatározta Hegedüs Viktor Honor, a munkáspapként működő karmelita szerzetes atya, aki igazi nevelőként indította el az élet minden területén. Tanulmányait 1955-től 1960-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán folytatta. Már hallgató korában az épülettervezéssel kapcsolatos tantárgyak iránt vonzódott, kiemelkedő fontossággal a középület-tervezés és a rajz gyakorlati stúdiumaira.

A középület-tervezési tanszék tanáregyéniségei – Weichinger Károly professzor, Jurcsik Károly, Krizka György és Virág Csaba – meghatározó módon alakították építészeti szemléletét. Diplomamunkáját 1960-ban védte meg jeles eredménnyel – Vitorlás klubház Balatonszemesen témájú tervét Diploma-díjjal tüntették ki.

Az egyetemen 1960-tól a Középülettervezési Tanszék tanársegédje, majd a Rajzi és Formaismereti Tanszék oktatója volt. A kötelező kétéves szakmai gyakorlatot a KÖZTI-ben – Gádoros Lajos műtermében – töltötte. Az egyetemre visszatérve a Középülettervezési Tanszék adjunktusa (1968), docense, tanszékvezető helyettese (1983) volt. 1992-től a Rajz és Formaismereti Tanszék egyetemi tanára lett. 1997-ben szerzett DLA fokozatot. 1992-től tanára volt a Magyar Építészek Szövetsége Mesteriskolájának. Tagja volt a BME Építészmérnöki Kar Habilitációs Bizottságának és Mestertestületének, a Magyar Akkreditációs Bizottságnak. 1996 és 2000 között a Középülettervezési Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt.

Munkásságát többek között Ybl Miklós-díjjal (1983), Kossuth-díjjal (1995) és a nemzet művésze címmel (2015) ismerték el. Építészet és hitvallás címmel Török Ferenc 80. születésnapja alkalmából 2016. szeptember 2. és 25. között életműkiállítást rendezett a Magyar Művészeti Akadémia a Pesti Vigadóban.

(24.hu)