Nem is csoda, egyre kevésbé tolerálható a magyar és lengyel politikusok kártékony tevékenysége az unión belül. Éppen ezért olyan lépésre szánta el magát az Európai Parlament, amire eddig nem volt példa.

Az Európai Bizottság olyan tervezetet készül benyújtani, aminek értelmében megszűnne a minden tagállamot megillető vétójog. Magyarán, ha nagy többséggel megszavaz egy döntést a Parlament, nem gátolhatja meg azt egyetlen tagország képviselete sem csak úgy, egyéni érdekei miatt.

A cikk szerint az uniós alapszerződés 322. cikkére hivatkoznának az új jogszabály megalkotásakor, és így – a szerződés 7-es cikkével ellentétben – nem lenne szükség egyhangúságra, és a pénzügyi támogatások felfüggesztését célzó eljárást csak az EU-tagok minősített többsége tudná megakadályozni azokkal a társállamokkal szemben, amikben „a jogállamisági problémák veszélyeztetik az eredményes pénzgazdálkodást”. /444/

Ami azt is jelenti, hogy az egyes döntések megszületése az úgy nevezett nemzetállamok, kénytelenek lesznek félretenni bigottságukat és érdemi kommunikációval meggyőzni ellenfeleiket.

Nyilván ez Orbánnak semmilyen előnyt nem jelent, hiszen a nyilvános vita lehetőségét kínosan igyekszik elkerülni. Van is erre oka, egy vitában ugyanis közel sem elég a hangzatos, üres frázisok puffogtatása, felkészültség és tárgyi tudás nélkül a magyar miniszterelnök nemzetközi szinten ugyanúgy lebőg, mint anno itthon tette az azóta száműzött Gyurcsány Ferenccel szemben.

Másfelől az Unió ezzel két legyet üt egy csapásra, nem kell letennie célkitűzéséről, hogy az összes tagállamot azonos életszínvonalra emelje – ami ellen Orbán Viktor foggal-körömmel harcolt eddig – és nem kell feltétlenül a 7-es cikkelyt bevetni.

Öröm az ürömben, Orbán végre elmondhatja, hogy páratlan hatással volt az Európai Unió működésére.