Szerencsére aztán egy másik orvos teljesítette kötelességét. A jogszabályok minden menekült gyereknek segítséget garantálnak. A gyakorlat azonban olykor nagyon más.

A legtöbb kisgyerek születését nagy várakozás előzi meg. A szülők és a rokonok szeretetteljes készülődése végigkíséri a várandósság hónapjait, az újszülöttet pedig gondoskodó figyelem és törődés veszi körül. Ez az, amit a mindennapjainkban látunk, és magától értetődőnek tekintünk. Sok újszülöttet azonban bizonytalanság, aggódás és kilátástalanság fogadja. Így van ez akkor is, ha ez az újszülött Magyarországra menekült szülőktől jön a világra.

Pár hónapja a Magyar Helsinki Bizottság egyik, akkor még családegyesítésre váró kongói ügyfelének megszületett David nevű gyönyörű kisbabája. (Azóta már együtt a család, és szervezetünk segítségének köszönhetően a kisfiú együtt élhet féltestvéreivel.)

Születésekor édesapja menekültügyi őrizetben volt, és még édesanyja sem rendelkezett végleges státusszal. A hatályos magyar jogszabályok értelmében azonban ez nem lehetett volna akadálya annak, hogy David hozzáférjen az alapvető egészségügyi ellátáshoz. A kongói kisfiú azonban hamar megtapasztalta a Magyarországon uralkodó ellenséges hozzáállást. Ez, úgy tűnik, még az ártatlan kisgyerekekre sincs tekintettel.

Alapvető egészségügyi ellátások

„Mindegy, csak egészséges legyen!” -–- mondjuk a születendő gyermek nemét firtató kérdésre. És valóban: a gyerek testi és lelki egészsége az első lépcső, amely a teljes élethez vezet.

A gyerekek jogait, köztük az egészséghez való jogot így számos magyar és nemzetközi jogi dokumentum védi. Az ENSZ gyermekjogi egyezménye (amelyet Magyarországon törvény hirdetett ki), az Európai Unió Alapjogi Chartája, az Alaptörvény, az egészségügyi törvény és a gyermekvédelmi törvény mind garantálják a gyermekek élethez és egészséghez való jogát, a testi és lelki fejlődéshez való jogot. A gyerekek védelmét pedig az állam és a közigazgatás, valamint a gyermekvédelemben közreműködők kiemelt kötelességévé teszik.

Ennek a kötelességnek Magyarország többek között az életkorhoz kötött, térítésmentes védőoltásokkal tesz eleget, amelyek biztosítják a fertőző betegségek elleni védettséget. A magyar jog szerint ezekben a védőoltásokban minden gyereket részesíteni kell, függetlenül attól, hogy magyar állampolgár vagy nem. A cél egyértelmű: a betegségek nem válogatnak állampolgárság, státusz vagy bármi más szerint, így az egyének védelme egyben a közösség védelmét is jelenti.

David védőoltásának beadását még nyáron azonban mégis megtagadta a lakóhelyileg illetékes háziorvos. Mindez elfogadhatatlan, mert a fent is leírtak szerint nem lehet olyan gyerek, akinek nem jár a védőoltás. Ennek megtagadása nem csak David alapvető jogait sértette meg, hanem veszélyezteti a többi gyereket is.

A megtagadás oka az volt, hogy David nem rendelkezett TAJ-kártyával, így az orvos értelmezése szerint nem jogosult a magyar egészségügyi ellátásra. A törvény azonban egyértelműen fogalmaz: az életkorhoz kötött védőoltásokat meg kell kapnia a menedékkérő gyerekeknek is. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal tájékoztatása szerint a menedékkérők addig, amíg kérelmük elbírálásra nem kerül, a Hivatal által kiállított humanitárius tartózkodási engedélyükkel igazolhatják magukat az orvosi rendelőkben, mert amíg ügyük nem zárul le, nem kapnak TAJ-kártyát. Ha a menedékkérő bemutatja a tartózkodási engedélyét, az azon található sorszám és tartózkodási hely regisztrálásával az orvosok kötelesek ellátást nyújtani.

Szerencsére David ezután a szégyenletes epizód után egy másik orvostól megkapta a kötelező védőoltásokat, illetve azokat a nem kötelező védőoltásokat is, amelyekre futotta az őt segítő jó szándékú emberek pénztárcájából. 

Szerző: Szekeres Zsolt / helsinkifigyelo.blog.hu