"Nem egy húron pendülünk, uraim, nem!
Hogy' üljek egy asztalhoz véletek,
Kik azt sem tudjátok, hogy árva népem
Milyen nyomorult és milyen beteg"
/Oláh Gábor: Nem egy húron pendülünk/

Sajnos a szegények napjainkban az éhezéstől jobban félnek, mint a járványtól. Ezen próbálunk a magunk szerény eszközeivel egy picinykét segíteni. A járvány hatására még több család egzisztenciája került veszélybe, a drágulások miatt sok kisnyugdíjasnak, alacsony jövedelmű családnak van veszélyben a megélhetése.

A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete a hónap utolsó vasárnapján - ahogy tizedik éve teszi- Debrecenben, a Petőfi térre ismét vendégségbe hívta, a városban élő szegényeket. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk, még a nap is kisütött az ételosztás kezdetére.

Ahogyan már megszokhattuk, folyamatosan érkeztek, kicsik, nagyok, idősek, fiatalabbak. Többségük visszatérő vendég, tudják, ránk mindig számíthatnak. Az elmúlt közel egy évtized alatt még egyetlen meghirdetett ételosztás sem maradt el. Ha esett az eső, hullt a hó, hideg volt, dörgött az ég, akkor sem ment senki haza üres kézzel.

Advent első vasárnapján az ételosztás végére mintegy 150 adag töltött káposztát osztottunk ki.

Miután a szigorú egészségügyi szabályok betartására ügyelnünk kellett, ezért kizárólag előre csomagolt, zárt ételes dobozban osztottuk az ebédet, melyet helyben nem lehetett elfogyasztani!

Kértünk mindenkit viseljen maszkot és 1,5 méter távolságot egymástól tartsa be. Ez többé --kevésbé sikerült is. Szerencsére a vendégeink tisztában voltak a veszélyekkel, így különösebb problémánk nem volt.

Kézfertőtlenítési lehetőséget a helyszínen biztosítottunk. Az ételosztók mindegyike maszkot, és gumikesztyűt viselt.

Úgy látjuk, hogy a társadalom elesettjeinek a segélykiáltását csak kevesen hallják meg, a szolidaritás, a felebaráti szeretet kiveszőfélben van. Megdöbbentő, mikor azzal találkozunk, hogy a "csóringerek" -nek minek adunk, megérdemlik a sorsukat. Mondják ezt azok a tehetős, jómódú emberek, akik talán még kereszténynek is mondják magukat. Úgy gondoljuk, hogy hazánkban a szegények megtűrt polgárok, sokan mondják --talán joggal--kivert kutyának érzik magukat, saját hazájukban.

A karácsony előtti időszakban mindenki igyekszik szebbik arcát mutatni. sokan jönnek rá, hogy szívük is van. Ilyenkor a politikusok fotóival van tele a közösségi oldal, többnyire más tollával ékeskedve--nem saját zsebből adományoznak-- fotóztatják magukat, büszkélkednek azzal, hogy mennyi szegény ember él a térségben. Ez az ömlelgő, magamutogató "szeretet" december 23.-ig tart, s utána egy év pauza következik. December 24.-én már az élet visszaáll a régi rendjébe. Pedig a karácsonyi és az újévi ünnepek alatt bizony sokan nélkülöznek. Bármilyen hihetetlen a "csóró" éhes akkor is, amikor az ingyen konyhák zárva tartanak. Vajon miért nem gondolnak erre azok, akik tehetnének azért, hogy az országban mind kevesebb legyen az éhező ember.

Nem méregdrága stadionokra, Moto GP pályára, ló wellnessre, --és még hosszasan sorolhatnánk--, van szüksége a magyar embereknek, hanem tisztes nyugdíjra, munkára, és olyan oktatási rendszerre, amely biztos jövőt jelenthet minden fiatal számára. A közmunka és népkonyha a 21. században, itt Európa szívében, nem lehet életcél.

A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete --ha a járványhelyzet engedi--karácsony másnapján 10. alkalommal várja ünnepi ételosztásra mindazokat, akik számára a Szeretet Ünnepe is csak a létért való küzdelemről szól. Igyekszünk --magunk szerény lehetőségei szerint--karácsonyi hangulatot varázsolni. A Szeretet Karácsonyfája alatt a szüleikkel érkező gyermekeket játékokkal, könyvekkel, szaloncukorral, és más finomságokkal várjuk.

Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, adománnyal, vagy anyagi támogatással.

Hálásan köszönünk előre is minden támogatást.

Úgy gondoljuk, hogy Teréz anya pontosan megfogalmazta, az emberi lét igazi értelmét:

"Életünk végén nem a diplomáink alapján leszünk elbírálva, vagy hogy mennyi pénzt szedtünk össze, vagy hogy milyen dolgokat valósítottunk meg. Hanem aszerint leszünk elbírálva, hogy: "Éhes voltam és te megetettél, fáztam és te ruhát adtál, nem volt fedél a fejem fölött és te befogadtál."

Szabó Zoltánné
az egyesület alelnöke