Kézilabdásként Mocsai Lajos bizonyára hozzászokott a pofonokhoz, hiszen egy-egy sziporkázó mérkőzésen a hatos vonal környékén nagy csaták dúlnak. 

Azonban a mostani tasli más, ezt nem a sportpályán, hanem a civil életben kapta. Mocsai Lajos helybe ment a pofonért.

Már a Testnevelési Egyetem rektorává történő kinevezése során is sokan húzták a szájukat, ugyanis a kinevezéséhez szükség volt a felsőoktatási törvény módosítására is, mert korábban csak egyetemi tanár státussal lehetett betölteni a rektori posztot, ám annak ellenére, hogy Mocsai Lajos 36 éve tanít az intézményben, csak docensi fokozattal rendelkezik. 

A felvert hullámok csillapodni látszottak, míg nem Szilvássy Zoltán, a Debreceni Egyetem rektora a sikeres szakember díszdoktorrá avatására tett javaslatot. A hírek arról nem szólnak, hogy az ötlet megszületésében Mocsainak volt-e valamilyen szerepe, de azt nagyon nehéz elképzelni, hogy utólag értesült a rá váró megtiszteltetésről. 

Érdemes lett volna átgondolnia, hogy egy viharos rektori kinevezés után nem sokkal célszerű-e egy újabb kétséges kimenetelű szituációba bonyolódnia? Olyan emberként, mint aki nem csak a sportpályán, hanem az egyetemek világában is otthonosan mozog, tisztában kellett volna lennie azzal, hogy egy díszdoktori kinevezésnek mi a feltétele, mi az, amit megkövetel egy ilyen megtisztelő cím.

A világbajnoki és olimpiai ezüstéremmel megspékelt sikerek valóban mestermunkának számítanak, de tudományos tevékenységnek mégsem fogadhatóak el. Mocsainak ezt tudni kellett volna. Így csöppet sem lehet azon csodálkozni, hogy a Debreceni Egyetem tudósai, professzorai nem voltak hajlandóak eleget tenni a politikai megrendelésnek és elutasították díszdoktori kinevezését.
Mocsai Lajos a legsikeresebb magyar kézilabdaedző. Jó lenne, ha az évtizedek kemény munkájával felépített nimbuszát nem rombolná le egy-két ilyen buta húzással.

sztarklikk.hu