Olmütz észak-morva város egyik terén egy nagyobb létszámú arab migráns rátámadt az egyik civilszervezet aktivistáira, akik a bevándorlás ellen gyűjtöttek aláírásokat. 

A bevándorlók azt kiabálták: „Hogyan mertek ti innét minket kitiltani, tizenöt éven belül a rabszolgáink lesztek”(Blesk.cz). A rendőrség erélyes fellépésére szétszéledtek, majd másnap visszajöttek, és szétzúzták az aktivisták sátrait.

Meg kellene állapítani, hogy ez a modernkori népvándorlási jelenség ok vagy csak okozat, netán kísérő jelenség. Úgy tűnik, az utóbbi. Az eredendő okokat valahol Afrikában, a gyarmatokon és a Közel-keleten kellene keresni a XVIII.-XIX. században, majd abban a tényben, hogy Európa már nem szabad sem politikailag, sem erkölcsileg. Henri Boulad arab származású jezsuita szerzetes, a helyzet kitűnő ismerője szerint „Európának vissza kell nyernie erkölcsiségét és hitét, amelyet a második világháború után elvesztett”. Európa „fővárosában”, Brüsszelben a leggyakoribb gyereknév a Mohamed és a város lakosságának negyven százaléka muzulmán.

Három oka van ennek az exodusnak. Elsők a természetes folyamatok: katasztrófák, éhínség, magas népességszaporulat. Másodszorra a helyi háborús konfliktusokat kellene említeni, amelyeknek nagy része vallási ellentéteken és gazdasági érdekeken alapszik (az Iszlám két szárnyának ősi ellentéte, kőolaj-kitermelés, stb). Harmadszor pedig a világ nagyhatalmainak hovatovább leplezetlen igyekezete egymás meggyengítésére, sőt tönkretételére (arab tavasz, ukrajnai összecsapások, orosz szankciók, stb). Csak Magyarországra több mint 40 ezer menekült – migráns érkezett az idei év első négy hónapjában.

Erre mit tesz az öreg Európa? A tolerancia jegyében megnyitja kapuit az intolerancia előtt. Megszólaltak az európai hatalmak képviselői, az EU kvótarendszer bevezetésén gondolkodik. Ferenc pápa is toleranciát sürget a vallási és politikai menekültek felé (főleg a szír és az iraki keresztény menekülteket segítendő). Az EU neoliberálisai, a multikulturalizmus értelmében mindenkit befogadnának, a franciák csak a politikai menekülteket engednék be. Sok EU-s tagállam nem kér a bevándorlókból. A többnyire iszlám bevándorlók nem akarnak a befogadó társadalmakba integrálódni. Ezt ki is mondják! Ennek a tervnek a megvalósításához az első lépés a bevándorlás, a második a gyermekszülés. Az európai népesedési egyensúly fel fog borulni. A harmadik lépés Boulad szerint a „megtérés, mert miközben a Nyugat elvesztette vallása gyökerét és morális tartását, az iszlám – főleg a fiatalok szemében – igazodási ponttá vált”.

Orbán Viktor szerint egy így átalakuló Európából nincs visszaút. A schengeni határok országai a legjobban leterheltek (Olaszország, Görögország, Magyarország), és itt vannak a menekültek ellátásával a legnagyobb gondok és költségek. Mindenkit befogadni lehetetlen, mert többek között fenyeget az EU-n belüli terrorizmus veszélye. Hazaküldeni sem lehet mindenkit.

Egy biztos: a kialakult helyzetért Európa is felelős! És nem tud vele mit kezdeni, mert a dublini szabályozás szerint minden menekültről annak az országnak kell gondoskodnia, ahol először lépte át a schengeni határt.

Mi a megoldás? Elsősorban be kellene szüntetni az üres szólamokat, majd megvizsgálni, hogyan és milyen áron lehet ezeket az embereket otthon tartani. Ez sokba fog kerülni Európának (miközben az USA majd nevet a markába)! Elég megnézni a menekültek nemi és korbeli összetételét. Többségük tizennyolc-harmincöt éves, munkaképes, teljesen más kultúrkörből jövő férfi. Statisztikailag pedig már itt vannak az egyelőre alvó iszlám terroristák. Ez egy irányított folyamat – az irányítók felkutatása és megnevezése pedig „megérne egy misét”!

A szolidaritás elve alapján, sorsközösséget kell vállalni azokkal, akiket vallásuk, vagy politikai meggyőződésük miatt üldöznek. Ezt maradéktalanul bizonyítani kéne. A gazdasági migránsokat, akiket ilyen mennyiségben pedig nyugodtan lehet kezelhetetlen tömegnek nevezni, haza kellene küldeni. A nagyhatalmaknak pedig a világkáosz megteremtése helyett végre az igazi béketeremtésen és a világvagyon igazságos újraelosztásán kellene elgondolkodni.

Az EU vezetőinek nem ártana visszaemlékezni Európa háború utáni egyik nagy személyiségére, Robert Schumanra, aki már akkor megmondta: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz…” Most itt tartunk – választhatunk!

szabadujsag.com / Agárdy Gábor