A nagy kormányellenes demonstrációk élményközösséget hoztak létre, új politikai energiákat szabadítottak fel. A folytatás azonban egyelőre bizonytalan. Hiba lenne a civil tömegeket szembeállítani az ellenzéki pártokkal

– hangsúlyozta Mikecz Dániel mozgalomkutató, a Republikon Intézet politológusa.

Megjelentek ugyanazok a pártellenes szólamok, amelyeket ellenzéki oldalon már a 2014-es parlamenti választás előtt is hallottunk

– jegyezte meg Mikecz Dániel. Az ismét sok tízezer embert megmozgató szombati tüntetés legnagyobb érdeklődéssel várt fellépője, Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester felszólalására utalt. Márki-Zay arról beszélt, hogy a mostani választáson a szavazók leváltották az ellenzéket, az egybegyűlteket pedig így méltatta:

ti vagytok az új ellenzék.

Mikecz Dániel kétségkívül új elemnek minősítette, hogy – immáron másodszor – rendkívül heterogén összetételű tömeg gyűlt össze, amelynek politikai szimpátiája a Jobbiktól egészen a Demokratikus Koalícióig terjed. Nem látszik, hogy a pártpolitikai elitek képesek-e olyan konstrukciót kidolgozni, amelynek révén ez a reményt adóan hatalmas, színes tömeg egyben tartható. De nem világos az sem, hogy Márki-Zay milyen szerepet szán a jelenlegi ellenzéki pártoknak, hol lenne a helyük a hódmezővásárhelyi polgármester által kívánatosnak tartott összefogásban.

A tapasztalatok alapján egészen bizonyos – jelentette ki Mikecz Dániel –, hogy a pártellenesség nem segít. Ez a felfogás nem megoldja, hanem tetézi a gondokat: a következmény borítékolhatóan az lesz, hogy „osztódással csökken” az ellenzék ereje. Az „ellenzékváltás” azt is jelentheti, hogy Márki-Zay új ellenzéki párt feltűnését (esetleg: alapítását) látná szívesen. Ha így van, akkor az elképzelése újabb konfliktusokat szül. A mostani ellenzéki pártok nyilván nem fogják szótlanul tűrni, hogy háttérbe szorítsák őket.

Nem elég kisétálni a Kossuth térre

 – nyilatkozta lapunknak Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet vezetője a szombati demonstráció előtt. A megállapítással Mikecz Dániel is egyetért. Csakhogy a kutatások eddig azt mutatták, hogy a szervezeti aprómunkát kevesen vállalják: 70 ezer ellenzéki tüntetőből talán hetvenen hajlandók havonta legalább egy délutánjukat feláldozni azért, hogy valamilyen politikai cél érdekében önkéntes tevékenységet végezzenek. Miközben a pártok, bármilyen fogyatékosságokkal is, „folyamatosan szervezeti munkában tartják” a tagságukat.

Kérdés, hogy az ellenzéki tüntetők mentalitásán sikerül-e változtatni, a kormányellenes demonstrációk jelentenek-e olyan közös identitásképző erőt, amely hosszabb távon is megmarad, és amelynek párpolitikai folyományai lesznek. Vagy pedig megint jön a „belenyugvó kiábrándulás”. A választ Mikecz Dániel szerint csak jövőre, az európai parlamenti és az önkormányzati választások alkalmával kapjuk meg. 

nepszava.hu