Az önkény urai tán maguk sem hiszik, hogy itt "modellváltásról", vagy más efféle "szakmai trükkökről" lenne szó. De ez mindegy is. Mármint az, hogy az önkény kiszolgálói mit hisznek és mit nem. Amikor az önkényuralom beavatkozik rá nem tartozó intézmények életébe, akkor ugyan látszatra nyerhet, hisz nála az erő. De most ismét látható: a politikai önkény megtörik a morál ellenállásán.

Zsámbéki Gábor egy diktatúrában vezette Európa egyik legjobb színházát a Kaposvári Színházat. tetszik vagy sem, Aczél György nem betiltotta a színházat (na jó, néhány év vegzatúra azért volt), hanem a Nemzeti Színházba nevezte ki a kaposvári színház legjobbjait, élükön Zsámbéki Gáborral, aki ezek után négy évtizedet tanított az SZFE-n.

Ám az önkényuralommal nem hajlandó egyezkedni. Ahogyan az előző diktatúrával sem egyezkedett, hanem annak fura urai belátták, hogy a rendszernek is jobb, ha hagyják dolgozni a legjobbakat. (Már amelyik terepen belátták. Voltak, akiket állásvesztéssel sújtottak, sőt emigrációba kényszerítettek.) Legalábbis a kaposváriakat végülis hagyták. A mostani autokrácia mindenre ráront ami nem az övé, és mindjárt szét is veri. Teheti, mert az erő és a hatalom nála van.

De, most éppen Zsámbéki Gáborék mutatják fel, hogy hosszú távon az önkényuralom veresége ez, mert az érték nem eltiporható, noha fel lehet függeszteni átmenetileg. Tiszteletem Zsámbéki Gábornak és Gáspár Máténak, és undorom és megvetésem az SZFE új kuratóriumának, élén a magát adminsztratívan önfelszámoló, valahai rendezővel, Vidnyánszky Attilával. (A rosszkedvűeknek mondom, hogy az előző diktatúráról sem gondolta senki, mondjuk 82'-ben, hogy valaha is megbukik. Aztán, láss csudát, jött 89'. Csak mondom és mondom.)

A művészet és a tudomány, egyáltalán: az érték autonóm. Akár tetszik ez az önkény urainak, akár nem.

Kardos András
Facebook