Miközben az EU vezető nagyhatalmai – mint Franciaország, Németország – kemény szavakkal ítélik el az orosz bombázásokat a szíriai Aleppóban, a civil lakosság ellen elkövetett háborús bűnöket emlegetnek, a Moszkvát sújtó gazdasági és politikai szankciók szigorítását szorgalmazzák, addig a 28 tagországból 3 – Olaszország, Görögország és Magyarország – nyíltan kiáll Vlagyimir Putyin politikája mellett és nem támogatja a szankciók fenntartását, az EU közös fellépését a barbarizmussal szemben Szíriában, és Moszkva terjeszkedési törekvéseivel a Földközi tenger térségében.

Ez sok mindenre élesen rávilágít abból, mire számíthatunk a magyar belpolitika színpadán a következő hónapokban, ha Brüsszel bekeményít és hajlandó lesz szárnyát szegni a magasan repkedő és hetykén cserregő magyar állami szarkáknak. A hazánk ellen meghirdetett szigorú vizsgálattal az Európai Unió azt akarja kideríteni, hogy Magyarországon vajon oda kerül-e az EU tehetősebb országai adófizetőinek pénze, ahová azt az EU szánná – és nem magyar politikusok, rokonaik, kitartottjaik gazdagodnak-e belőle. Mindeközben a magyarok nagy többsége – attól függetlenül, kire szavazna a parlamenti választásokon – pontosan tisztában van azzal, hogy országa vezetése korrupt és könyékig túr a közös vagyonba, arcátlanul gazdagodik, miközben a szegények és a jómódúak közötti különbség soha nem látott mértékűre nőtt Mária (köz)munka alapú országában. De ez nem érdekli, mert erőit leköti az egymásra acsargás.

Orbán Viktor felcsúti méretekre, kisvasútra és falusi stadionra beskálázott idiotizmusa kezd európai szinten is mérhető nagyságot ölteni, aminek veszélyeit a magyar érdekek nemzetközi érvényesítésére a nagy vezér és félhülye csicskása képtelenek felmérni, vagy egyszerűen úgy gondolják, hogy a zsákutcában, amelybe évekkel ezelőtt behajtottak, már nem lehet megfordulni, onnan csak előre lehet menekülni, a pofátlanság, a hazugság, a lopás és az arcátlanság végletekig fokozásával, a világban uralkodó erő- és érdekviszonyok totális figyelmen kívül hagyásával, amit egyelőre – nem sikertelenül – magyar szabadságharcnak, a magyar érdekek melletti bátor kiállásnak adnak el a hazai közvélemény egy jelentős, elvarázsolt hányadának.

Mivel azonban ez napról-napra nehezebben megy, a magyar kormány szinte óráról-órára növeli azoknak a forrásoknak a nagyságát, amelyeket a magyarok totális félrevezetéséhez kénytelen igénybe venni. Egyre több pénzt szükséges arra költenie, hogy a már kezébe került hatalmas sajtó- és propagandagépezetet működésben tartsa, csúcs-fordulatszámon járassa, amihez a magyar médiavilág lehető legnagyobb részét – de végül az egészet – az ellenőrzése alá kell vonja, mert amíg egy szabad hang lesz ebben az országban, Orbán Viktor és bűnbandája nem érezheti magát biztonságban. Ez magyarázza a hatalom különös aktivitását a sajtópiac újraosztásában, amivel kapcsolatban a kormányfő nem átallja azt hazudni, hogy kormányának semmi köze nincs a magyar sajtó szőnyegbombázásához.

Ez és Orbán Viktor egyre arcátlanabb fellépése a nemzetközi politika zavaros hadszínterén, súlyosan tragikus fejleményeket vetít előre a hazai viszonyokban. Az Origo pacifikálása után a Népszabadság eltüntetése, a sajtószabadság helyett a központilag irányítható és csak egy érdeket képviselő, kizárólag egy igazságot (hazugságot) terjesztő médiavilág létrehozása elengedhetetlen Orbánnak ahhoz, hogy a nem túl távoli jövőben véghez vihesse – a magyar szabadságharc, a magyar nemzetállam védelmének mesterséges ködfüggönye mögé bújva – az újkori magyar történelem legarcátlanabb, legmocskosabb és legkártékonyabb politikai fordulatát, amely nem is a hazai viszonyok teljesen észak-koreaivá silányulásával, hanem Magyarország nemzetközi szerepvállalásának átpozicionálásával válik igazi és korszakos nemzeti tragédiává.

Fájdalom, a magyar politikai palettán jelenleg sem jobb, sem bal, sem semmilyen oldalon nincs olyan szereplő, aki ezt a veszélyt, Magyarország fasizálódásának és az európai együttműködésből várható dezertálásának veszélyét, annak valódi nagyságában felismerné, vagy ha van is néhány ilyen, annak a hangja nem hallatszik az idióta hangzavarban. Annak pedig a jeleit sem látjuk, hogy belátható időn belül olyan erők készülnének sorompóba állni az orbáni lázálom véghezvitelének megakadályozására, amelyek világos vízióval rendelkeznének arról, mit kellene tenni ahhoz, hogy megállítsuk a felcsúti rémet, aki – mint kés a vajban – halad előre a saját dicstelen bukása és az ország tönkretétele felé.

Az csak a látszat, hogy Európa, az Egyesült Államok nem látja a veszélyt, amit Orbán és a nevével fémjelzett nemzetállami köntösbe bújtatott totalitárius törekvések jelentenek, mindenek előtt Európa biztonságra és a mára kialakult, de több irányból átformálni próbált katonai és gazdasági erőviszonyokra Európa, az USA, a NATO valamint Kína és Oroszország között. Az csak a látszat, hogy az Egyesült Államok magyarországi nagykövete – fölös szabad idejét kihasználandó – járatja a száját az utóbbi egy évben többet, mint az előtte eltelt 25 esztendőben összesen. Nagy tévedés, hogy washingtoni külügyminisztérium csak azért bírálja Magyarországot, mert nem kapta meg időben Szijjártó Péter levelét, amelyből megtudhatta, hogy a világ legnagyobb nemzetgazdaságát és legerősebb hadseregét, a közel egymillió alkalmazottat foglalkoztató, 16 titkosszolgálatot üzemeltető Egyesült Államok vezetői rosszul vannak informálva arról, mi történik Magyarországon.

Itt már régen nem arról van szó – kedves demokratikus és kevésbé demokratikus ellenzék –, hogy ki kap felhatalmazást elbaszni a magyar költségvetés 16 ezer milliárdját, a magyar GDP 50 százalékát a 2018 utáni években, kinek mennyi vándorol ebből a zsebébe, ki csinálhat a rokonából minisztert, helyettes államtitkárt, kormánybiztost, nagykövetet, hanem arról van szó, hogy ezek a milliárdok és rajta keresztül az egész magyar társadalom van végveszélyben. Nem azért, mert ugyan még mindig van és jó ideig lesz mit ellopni, és nem létezik annyira kiürült államkassza, amelybe ne szállna alá magyar politikus, hogy kihalássza onnan az utolsó fillért is, hanem azért, mert lassan elfogy az országból a munkáskéz, a gondolkodni képes agy, az iskolákban félhülyéket, önveszélyes és társadalom számára csak terhet jelentő, a 21. században eligazodni és dolgozni képtelen emberek tömegeit neveljük, akikre inkább vigyáznia kell majd a társadalomnak, mintsem hogy támaszkodni tudna a tudásukra és a teljesítményükre.

A nemzethalált nem Brüsszel, nem az EU, nem a NATO, nem az IMF, nem az OECD, nem az USA és egyéb rövidítések és a rajtunk undorral átrohanó migránsok fogják előidézni, hanem mi, magyarok, mert akinek esze és vállalkozó kedve, bátorsága, emberi tartása van, el fogja hagyni ezt az élhetetlenné tett országot, aki meg itt marad, mert nem tud a többiekkel menni, már arra sem lesz képes, hogy a végén leoltsa a villanyt, mert addigra a kapcsolót is ellopta valaki, vagy valakinek a valakije, vagy megvédte Orbán Viktor, aki most már nem csak Magyarország, de Európa, sőt lassan a világ megvédésére is erőt és képességet érez magában.

Újabban arról beszél, hogy az igazi szolidaritás az, ha a háború elől menekülők százezrei ellen kerítést emelünk Európa minden határán, majd nyilván az egész fejlett világ körül, amelynek szellemi, kulturális és gazdasági központja – mindjárt a felcsúti kisvasút meghosszabbítása után egészen Bicskéig – Felcsút, míg a világ sportjának központja az olimpiai faluvá fejlesztett Budapest lesz. Aki pedig mindezt nem hiszi, az járjon utána, és ha azután sem, akkor hazaáruló migránssimogató, liberális és Soros bérence, vagy csak baloldali, aki időről-időre ráront a nemzetre. Most éppen Orbán Viktor vesztére tör, kinek hívei szerint a Budai Várban, ellenfelei szerint a Citadellában, vagy egy elmegyógyintézetben lenne a helye, de sokak szerint más büntetésvégrehajtó intézmény is megfelelne, csak minél távolabb legyen Magyarországtól.

Szerző: Zsebesi Zsolt / gepnarancs.hu