Bizonytalanság, információhiány és felháborodott utasok - ez jellemezte a vasúti közlekedést kedden.

Tudósítónk kalandjai a MÁV-val.

A Nyugatiban eleinte csak annyit tudtak az utazni vágyók, hogy bizonytalan ideig nem járnak a vonatok, így jegyet sem kaptak. Később kiderült, hogy a vonatok Kőbánya-Kispestig közlekednek – és talán onnan is indulnak tovább. Talán, mert biztosat senki nem tudott. A későbbi vonatra szóló helyjegyet mosolyogva nem váltotta vissza a pénztáros, mondván: „el fogja érni, mert nem járnak a vonatok."

Irány tehát Kőbánya-Kispest. Addigra már kisebb baráti társaságok is alakultak, egymást segítve. Tudósítónk így ismerkedett meg egy kiskunhalasra igyekvő nagymamával, akinek a Keletiben azt tanácsolták, menjen át a Nyugatiba. Négyezer forint volt a taxi – nem akarta lekésni a vonatot.

Kőbányán a pénztárban nagyon kedvesek voltak a szolgálatot teljesítők, de mosolyogva sem tudtak mondani semmit, csak annyit, hogy mindenki várjon türelmesen, nézze a kijelzőt.

Aztán egyszer csak bemondták, hogy a 4. vágányról Nyíregyháza felé máris indul egy IC. A bizonytalanságban – mert azt ez egészen jó hírnek számított, még azon sem akadt fenn senki, hogy 13:42-kor mondták be, hogy a vonat 13:37-kor indul. Futott mindenki, hogy elérje. Voltak, akik jegy nélkül szálltak fel, abban a reményben, hogy a vonaton is megválthatják a jegyüket, hisz rendkívüli helyzet van. Aztán persze fél óráig állt a vonat, de leszállni senki nem mert, mert nem tudhatta, mikor indul.

Ott érte őket a döbbenet, amikor a jegyvizsgáló a jegy ára mellé 2600 forint pótdíjat kért. Hiába próbálták meggyőzni az utasok, főnökeire és az üzleti szabályzatra hivatkozva kijelentette: a vonat óránként jár. Aki nem akar pótdíjat fizetni, Cegléden leszáll, és megvárja a következőt. Egy fiatalember le is szállt Cegléden, nem kis gúnnyal a hangjában megjegyezte: ez Magyarország, és ez a Magyar Államvasutak.

Özvegy Hamza Józsefné rokkantnyugdíjas viszont mielőbb haza szeretett volna jutni, és egyáltalán nem volt biztos abban, hogy ebben a bizonytalan helyzetben majd pont egy óra múlva jön egy másik vonat: „Szavakat nem találok! Fel vagyok háborodva. Elmondtam, hogy nem akarok bliccelni, mutattam a jegyet, amivel Nyíregyházáról Pestre jöttem reggel. A kalauz emelt hangon beszélt velem. Valamikor egészségügyi dolgozó voltam. Beteg, pszichés beteg ember vagyok, egész egyszerűen azt sem tudtam, mit mondjak. Én ilyenkor leblokkolok. Életemben először büntettek meg. Nem hagynám annyiban, de hová fordulhatok? Úgyis megvédik magukat."

A szintén Nyíregyházára utazó Sz. Jánosné szerint semmit nem tudtak, még arrogánsak is voltak a pénztárban Kőbányán.

hir24.hu

{flike}