Az a baj, hogy a rémhírek gyorsan terjednek – bosszankodik Ujhelyi Sándor, a menekülteket segítő Migratioon Aid alapítója.

Tényleg így van. Éppen csak megjelent az Indexen, hogy elkezdik kiüríteni a Keleti pályaudvart, máris tévéstábok meg újságírók nyüzsögnek a környéken. Pedig a rendőrök nem a pályaudvart, hanem csak a Keletinél lévő aluljáró-labirintust szállták meg, annak is a Blaha Lujza tér felőli részét, ahol menekültek húzták meg magukat - írja a lap.

A szokásos razzia – konstatálja Ujhelyi: „Ilyenkor mi félreállunk, engedjük, hogy a rendőrök végezzék a munkájukat. Még segítünk is nekik."

A forgatókönyv is a szokásos. Amikor a rendőrök megjelennek, akkor mindenki szétszalad, kivéve azokat, akiknek érvényes papírjaik vannak. Ők maradnak. Aztán, amikor a rendőrök elmennek, mindenki visszajön. Így megy ez. És hogy mennyi lehet most a Keletinél a menekültek száma? Az is a szokásos, valahol háromszáz és hatszáz között.

Némelyik rendőr szájmaszkot visel, ami Ujhelyi Sándor számára is az újdonság erejével hat. Először lát ilyet. Az óvintézkedés nyilván nem független attól, hogy a minap fertőzésgyanúval mintegy ötven embert kórházba szállítottak.

A kiürített aluljárót már takarítják, odébb kisebb csoportok várnak a sorsukra. Önkéntesek előre csomagolt zsemléket és BKV-jegyeket osztanak, tolmácsként próbálnak közreműködni a menekültek és a meglehetősen tanácstalannak tűnő rendőrök között.

A falnál egy asszony kuporog, csecsemőt ölel magához. Megkérdezem, honnan jöttek. Az anya karikás szemekkel, végtelen szomorúsággal és fáradtsággal néz a semmibe. Nem szól egyetlen szót sem, lehajtja a fejét. Nagyobbacska gyerekei közben azt figyelik, mire jut a családhoz tartozó két férfi a rendőrökkel. Nagy nehezen kiderül, hogy Afganisztánból jöttek.

Fotó: Kovács Klára / Népszabadság

A család megkapja a parancsot, indulni kell – valamelyik táborba, a jó ég se tudja, hova. Az anyja előtt félénken álldogáló öt-hat év körüli kislányt a sírás fojtogatja.

Szeretné türtőztetni magát, nem akar gondot okozni. Aztán nem bírja tovább. Hangtalanul rázza a zokogás, könnyek csorognak az arcán. A rendőrök észre sem veszik. Mutatják, merre van a metró.

Fotó: Kovács Klára / Népszabadság

Odafent, a pályaudvar főbejáratánál zene szól, beöltözött lányok és fiúk táncolnak üdvözült mosollyal. Ez már egy másik világ, semmi köze ahhoz a csúfsághoz, ami az aluljáróban zajlik. A színpadon lengedező transzparensen az áll, hogy „Én vagyok a feltámadás és az élet". Alatta zárójelben a szerző neve: Jézus Krisztus.

nol.hu (Címlap Fotó: Kovács Klára / Népszabadság)